2018 a családok éve – sulykolta hangzatos plakátokkal és míves reklámokkal a fejünkbe a kormány. Nézzük, mit jelent ez a számok szintjén:
2018-ban májustól októberig 2274 esetben lakoltattak ki embereket, családokat az otthonukból.
Ez még nem végleges adat, és tény, hogy kevesebb, mint tavaly vagy tavalyelőtt volt. 2016-ban 3 ezren veszítették el az otthonukat, 2017-ben pedig 3600-an – írja a 24.hu.
Ami összességében annyit tesz, hogy három év alatt közel 10 ezer család vált a kilakoltatás áldozatává.
Hogy érzékletesebb legyen a kép: amennyiben csupán háromtagú családdal számolunk, akkor körülbelül egy Pápa vagy Gyula méretű város lakosságának megfelelő számú ember (köztük gyerekek, idősek, betegek) került utcára ez alatt a három év alatt.
Erre vonatkozó adatok természetesen nincsenek, így csak tippelni lehet, hogy ez a közel 10 ezer kilakoltatás összesen hány embert érintett. És ami különösen nagy probléma: nem tudjuk pontosan azt sem, hogy a kilakoltatások miatt hány család hullik szét, hány gyerek kerül állami gondozásba a kilakoltatások miatt.
Erről ugyanis statisztikát sem a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar, sem az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem vezet.
A 24.hu ezért kikérte a kilakoltatott és állami gondozásba vett gyermekek számát, méghozzá egyesével, a 19 megyei és a budapesti kormányhivatal gyámhivatali osztályától. Ám míg a megyei kormányhivatalok egytől-egyig választ adtak a kérdésre, a budapesti hivatal azt közölte, hogy nem rendelkezik a kért információkkal (ami már csak azért is lett volna fontos, mert messze Budapesten történik a legtöbb végrehajtás és kilakoltatás).
Amit azonban így is tudni lehet:
Budapestet nem számítva az elmúlt két évben 8 gyerek került gyámhivatali gondozásba kilakoltatás miatt, ebből is négyen 2018-ban, vagyis a családok évében szakadtak el családjuktól.
A gyámhivatali beavatkozások Borsod, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megyében történtek.
Márpedig Magyarországon a Gyermekjogi Egyezmény a magyar jogban is elismert szabályai szerint törvénytelen anyagi okokból kiemelni egy gyereket a családjából, mivel az sérti a gyermek családban való nevelkedéshez, védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, nem mellesleg életre szóló traumát okoz az egész családnak – ezt már Székely László ombudsman is hangsúlyozta, amikor tavaly kiderült, hogy a gyermekvédelmi ellátásba kerülő gyerekek közül minden harmadik ezen okból szakad el családjától.
A gyermekvédelmi törvény 7. paragrafusa egyértelműen kimondja, hogy egyetlen gyereket sem szabad kizárólag anyagi okokból, tehát a család szegénysége vagy hajléktalansága miatt elválasztani a szüleitől.
A Város Mindenkié csoport épp ezért indított még az áprilisi választások előtt kampányt, hogy két egyszerű törvénymódosítással gátat lehessen vetni az embertelen gyakorlatnak, ám a fideszes többségű házbizottság leszavazta azt a törvénymódosító javaslatot, amely megtiltotta volna a gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatását.
Az AVM decemberben ismét nekifutott a törvénymódosító javaslatnak, amelyet petíció formájában immár több mint tízezer magánszemély és tíz civil szervezet is támogat.
Mindeközben az albérletek ára egyre csak nő, a devizahitelesek problémáját pedig már sokadszorra is figyelmen kívül hagyja a kormány. A Fidesz-KDNP lakáspolitikája elsősorban a felső-középosztálynak kedvez (erre a legjobb példa a CSOK), eközben azonban a szegénységben élőket napról napra fenyegeti a kilakoltatás réme.
