Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

60 éve halt meg Angyal István

Angyal István építésvezetőt, a hithű forradalmárt, a legendás felkelő-parancsnokot 1956. november 16-án tartóztatták le a karhatalmisták. Ezzel megkezdődött a két évig tartó fogsága, amelynek kivégzése vetett véget 1958. december 1-jén. A börtönben, 1956 november 25-én, december 4-én és 8-án keltezett önvallomásai – amelyek megjelentek a Pesti Szalon kiadásában (1991), illetőleg a Múltunk folyóiratban (1995/4) – rendkívül fontos, s egyben döbbenetes kordokumentumok. Ezekben pontos ismereteket szerezhetünk a forradalom történetének részleteiről, a fegyveres és fegyvertelen harcokról, a résztvevőkről (köztük Nagy Imréről és Kádár Jánosról is) és egy elvhű forradalmár nézeteiről.

Budapest, 1957 május 6. eredeti képszöveg: „Angyal István és ellenforradalmár társainak bûnpere a Fõvárosi Bíróságon. Angyal István elsõrendû vádlott a bíróság elõtt.” Mti Fotó: Vigovszki Ferenc

Az alábbi dokumentum alapvetően különbözik az eddigiektől. Ebben kizárólag fogságának körülményeiről, közvetlenül a tárgyalás előtti, feszült állapotáról olvashatunk. Segélykérése, az eddigieknél szorongóbb hangvétele, a menekülési esélyek latolgatása cáfolja azt a véleményt, hogy Angyal már fogságbaesésétől, sőt még korábban (amikor elutasította az emigrálás lehetőségét) teljesen leszámolt volna az életével.

Angyal Istvánra október 23-án is megemlékeztünk Eörsi László tárasaságában, a megemlékezésről készült videó itt elérhető.

Ezt a levelet védőügyvédjétől kaptam 1995-ben. Megírásának és kijuttatásának körülményei ismeretlenek, keletkezésének pontos dátumát sem tudjuk. Csak valószínűsíthetjük, hogy három pontos befejezést az időhiány, a megzavarás idézte elő. A levél tartalmából következtethetően 1958 februárjában íródhatott. Összehasonlítva a sajátkezű vallomásaival, könnyen megállapítható, hogy ez a kézírás nem Angyalé. Tollba mondhatta valakinek. Ez nemcsak az ő kézírásától eltérő külalakjában, hanem a gyakori és súlyos helyesírási hibákból is kitűnik. Ezeket kijavítva, de egyébként változatlanul tesszük közzé a levelet.

 

„Kedves Bertikém[1] és Apukám!

Értesítésetekből úgy érzem, hogy arról, ami velünk történik, nem adnak felvilágosítást nektek, vagy ha igen, úgy azok hamisak. A kabátot és sálat Péter[2]képeivel együtt megkaptam.

A pénzről mi nem kapunk értesítést, csak arról tudjuk, hogy érkezett, ha cigarettát hoznak részünkre. Október óta két ízben kaptam, és ha társaim nem adnak, legfeljebb a fogaimat szívhatnám. Hetek óta nincsen cigarettám, most sincs. Egy ízben kaptam 25 dkg savanyú cukrot is, és ezzel azt hiszem érzékeltettem a helyzetet. Adj ehhez 12 embert egy akkora helyiségben mint a Te kisszobád, undorító, kevés zsír és hústalan ételeket és előtted a kép.

Előírás szerint könyvet adniok kell, de olvashatatlan, egy darab könyvet adnak 12 embernek hetenként és hogy múlt év január óta 15 drb könyv forog itt, az ellen tenni belülről mit sem lehet. Az őrök úgy bánnak a politikai foglyokkal, hogy csak a német vagy a nyilaskeresztes legénységgel hasonlíthatom össze.

Ez az eszmei irányítás itt: a politikai fogoly bűnöző, a közbűntényes fogoly megtévedt ember. Ez érvényesül az ítéletekben, a bánásmódban, a kedvezmények terén.[3]Mindez [olvashatatlan szó] csak felháborít, szikrányit sem panaszkodni akarok, többet elbírok, és elbírtam már életemben, mint ez volt eddig.

Értsünk szót, nem szándékom értelmetlenül elpusztulni, sem esztelenül a falnak rohanni, de ma megalkudni sem tudok a tényekkel, ebben pedig a velem szemben tanúsított különleges bánásmód rendkívül hasznos fegyvert ad a kezünkbe. Hogy ezt kihasználhassam, ahhoz olyan védő kell, aki mer védeni is. Nem tudom Futó dr. ilyen-e? Egyáltalán ismeri a mai formájában az ügyet, tud-e, még mielőtt a bíróság elé kerülök, tenni valamit azért, hogy milyen tanács elé kerülök. Első lépés lenne Tutsek vagy Tóth Matild kezéről kivenni és Lakatos vagy Mikes kezébe juttatni az ügyet.[4]Ezt elérni nehéz, de lehet. Tud-e tenni valamit itt?[5]

Nagyon szeretném, ha erről a kérdésről megnyugtatóan tájékoztatnál.

Folyik egy per, ami döntő fontosságú részemre. Dr. Halász-tanács tárgyalja Onestyák és társai ügyét.[6]Jó lenne, ha Fejes[7]meghallgatna egy-két ülést és az ítélet indoklását, hogy ott mit mondanak rólam.

Egyedül engem zárnak el ilyen hosszú időre a védelemtől és hozzámtartozóimtól. Ezenkívül kényére-kedvére ráncigál vissza a Fő utca, nem hagyva nyugtot hosszabb időre. Mégis élek, szeretnek társaim és hatok rájuk, segítek védekezésükben, naponta együtt vagyok sétán Sándor Andrással[8] és Rácz Sándorral[9], akiket még kintről ismerek, és akik nagyon féltenek engem. Ebben sokan osztják nézetüket azok közül, akik higgadtan ítélik meg a történteket, különösen azóta, hogy Iván Kovács Lászlót, a Corvin köz vezetőjét kivégezték[10], és az ítéletek esztelensége ismét uralkodóvá lett, az én helyzetem is romlott.

Szirmaiék leválasztása (tárgyalás febr. 5.) és az én ügyem ismételt halasztása[11]azt a hitemet erősíti meg, hogy végül is egyedül kell képviselnem és viselnem az eseményekből folyó következményeket.

Az a tehetetlenség, ami a védelmet jellemzi, és az a tény, hogy az ország megnyugodott a fordulatban, elengedhetetlenné teszi a következő kérdésemet: védelmemet el tudja-e látni Futó dr? Ha igen, hogy lehetséges, hogy nem tud változtatni azon a méltánytalan helyzeten, amelyben én vagyok egyedül 10000 előzetes letartóztatott közül? Nem akar változtatni rajta, erre építi a védelmet? Miért?

Ha pedig nem tudná ellátni a védelmet, változtassatok védőt, és próbáljátok meg Dr. Bajor Lászlót (Alkotmány u. 13.), aki Kádár Jánost védte évekkel ezelőtt, és akihez volna bizalmam. Persze Futó dr.-t megszerettem, és szeretném, ha ügyemben nem lenne tehetetlen, az azonban, hogy a minimális jogokat nem tudja érvényesíteni, fenntartásokra késztet.[12]Én is vallom, hogy életet nyer, aki időt nyer, de…”

 

Megjelent az Élet és Irodalom 2ooo. december 1-i számában. Közlés a szerkesztőség engedélyével.

[1] – Angyal István édesapjának a második felesége. Angyal édesanyja és az egyik nővére Auschwitzban halt meg, ahová őt is elhurcolták.

[2] – Angyal Péterről, a fiáról van szó, aki akkor négy éves volt. 

[3] – Ezt más források is megerősítik. 

[4] – Angyal ekkor már túl volt az első tárgyalásán, ami 1957 májusában zajlott le, B. Tóth Matild elnökletével. Ekkor pótnyomozást rendeltek el ellene, hogy ennek végeztével az izgatás vádját, a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével és egyéb vádakkal egészítsék ki. Ügye a leghírhedtebb vérbíróhoz, Tutsek Gusztávhoz került. Lakatos Imre (aki másodfokú tanácselnök volt, tehát ekkor még nem vezethette volna a tárgyalását) és Mikes István bírók által vezetett perekben ritkán mondtak ki halálos ítéleteket. 

[5] – Az ügyvédeknek nem volt módjuk ilyen változtatásra. 

[6] – A Ferenc téri felkelők peréről van szó. Onestyák Lászlóék a forradalom idején kapcsolatban álltak az Angyal István vezette Tűzoltó utcai felkelőkkel. 

[7] – Fejes Endre lehet, aki Angyal barátja volt. 

[8] – Sándor András írót november végén tartóztatták le, 1960-ban szabadult. 

[9] – Rácz Sándor szerszámkészítő lakatost, a Központi Munkástanács elnökét 1958-ban életfogytiglanra ítélték, 1963-ban szabadult. 

[10] – Ez 1957. december 30-án történt. 

[11] – Eredetileg a Szirmai Ottó rádiódramaturg és 11 társának pere 1958. február 5-én indult, és március 3-án ehhez kapcsolták hozzá Angyal István és négy Tűzoltó utcai felkelő ügyét. A 17 vádlott közül Angyalt és Szirmait végezték ki. 

[12] – Nyilvánvalóan a kiszolgáltatott helyzetben, a szörnyű viszonyok, a kedvezőtlen fejlemények az ügyvéd tehetetlenségét, puhányságát sejtették. A periratok azonban azt mutatják, hogy Futó Barnabás mindent megtett, amit megtehetett. 1995-ben elmondta nekem, hogy a per egész életére megviselte. 

Címlapkép: MTI
Olvass tovább!