Magyarországon (korábban Magyar Köztársaság) a jólét folyamatosan és meredeken emelkedik az elmúltnyolcévben. Ezt mi sem példázza jobban, mint hogy napjainkban már nem számítanak urizálásnak azon dolgok, amiken a Fidesz korábban joggal kapta fel a vizet.
2003-ban Magyar Köztársaságban Rogán Antal például joggal háborodott fel a söjtöri ebéden, amire fejenként 8000 (nyolc-ezer!) forintért rendeltek ételt Budapestről az MSZP-kormány kihelyezett ülésére. Ahogy akkor mondta,
„megalázó magatartás a vidéki embereknek, akik azt látják, hogy közéjük jön a kormány. De ma a Magyar Köztársaságnak olyan kormánya van, amely a vidéki emberekben nem bízik, nem hajlandó enni az ő főztjüket (…), hanem saját szakácstól, miként az angol gyarmatosítók…”
Reméljük, mikor Rogán helikopterrel ment vidékre lagziba, nem vitt magával ételt (hacsak nem batyusbuli volt), csak a Tupperware dobozokat, hogy egy kis maradékot vigyen haza a családnak, ha megengedik neki.
Persze a Nemzeti Együttműködés Rendszerében sem jártak mindig és mindenhol jó idők – bár az is lehet, hogy Pokorni Zoltán a kétezres években maradt, mikor négy éve számon kérte kollégáin az urizálást. Nem csoda, hogy eltűnt a süllyesztőben, ha ennyire nem érezte az idők szavát.
Szegeden azonban minden bizonnyal továbbra is tombol a nyomor, mi sem magyarázhatná jobban a kormány Origo című házi újságjának kirohanását a szegedi polgármester, Botka László ellen – aki huszonötmilliós Jeep kocsiját két és félmillió forintos Rolexszel a karján vezeti.
De az ország többi részében töretlen a haladás, napról napra jobban élünk. Ahogy Habony Árpád – egyszerű magyar állampolgár – példája is mutatja, ma már az átlagember – kifinomult ízlésről, szerénységről és szelíd visszafogottságról tanúbizonyságot téve – Mercedes G63 kocsival jár ami alig több mint 44 millió forintért hazavihető.
Vonattal már csak az jár, aki kalandra vagy nosztalgiára vágyik, hisz sose lehet tudni hogy a távolsági vonatok elővárosi, vagy ötven év körüli (nosztalgia-)vagonokkal fognak elindulni – a MÁV vezérigazgatója is inkább yachtra száll a politikai és a gazdasági elit krémjével együtt. Hisz az országban, ahol bárki bevásárolhat a miniszterelnök gyerekkori barátjának dinamikusan növekvő cégbirodalmába és ahol bárki magániskolába írathatja a gyerekeit – de úgy tűnik, olyan minőségi az állami oktatás, hogy csak kevesen szeretnék – „a szabadságát mindenki úgy tölti, ahogy akarja”.
Felelős honatyáink és kormányunk azonban az országban tapasztalható elképesztő jólét és gazdagság mellett sem herdálják az állami pénzeket. A honvédség vett ugyan két utasszállító Airbust és egy Dassault Falcon 7X típusú üzleti repülőgépet, és ezek közül az Airbusokat használták már többször a kormány tagjai – de nem ám urizálásból, halált megvető bátorságról tanúbizonyságot téve a gépek pilótáit segítik hozzá a szükséges gyakorlat megszerzéséhez, hisz amíg ez nincs meg, negyven főnél több utast nem szállíthatnak.
Ám a kormányfő ha csak teheti, magánpénzen röpköd. Szerencsére jó barátja Garancsi István, a sikeres vállalkozó, ki sorra nyeri el az állami megrendeléseket
és úgy tűnik, oly’ tehetséges, hogy nem tud veszíteni – barátságuk jegyében ő szokta meghívni a miniszterelnököt és körét egy Ausztriában bejegyzett magángéppel az utazásokra, mikor kiruccannak a barátokkal az Adriára, Spanyolországba vagy csak a meccsre.
Még szerencse, hogy ilyen jól megy neki, és a vagyona egyharmadát egy tizenhétmilliárd forint értékű luxusrepülőben tartja.
Még szerencse, hogy Garancsi ilyen kedves fickó és csak úgy röpteti rajta a hozzá közel állókat, mikor Mészáros Lőrinccel, nemzetgazdaságunk ékkövével és korunk egyik legnagyobb zsenijével találkoznak kedvenc yachtján.
Különben még úgy nézne ki, hogy valakik közpénzen urizálnak.
