2015 óta tartó pártelnökségének talán legnehezebb időszakát éli át a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője, Liviu Dragnea. A bukaresti alsóház elnöki tisztét is betöltő politikus ellen napok óta nyílt lázadás szerveződik, az ellentábor azonban nem tud megállapodni abban, ki is vezesse a párton belüli felkelést.

A PSD vezetése olyan embereket juttat pozícióba a felkészült párttagok kárára, akik szégyent hoznak mindenkire, ráadásul egyetlen ember ragadott magához minden hatalmat a párton belül – nagyjából ezek a fő állításai annak a nyílt levélnek, amelyet Bukarest főpolgármestere, Gabriela Firea küldött párttársainak pénteken. A szociáldemokraták egyik alelnöki tisztségét is betöltő Firea állítása szerint nem pályázik a perelnöki pozícióra, és államfői ambíciói sincsenek, csupán a tisztesség és a moralitás védelmében kongatta meg a vészharangot.

Aki kicsit is ismeri a román politika legerősebb tömörülésének történetét, az tudhatja, hogy a televíziós személyiségből és a PSD egyik korrupt oligarchájának feleségéből főpolgármesterré lett Firea kritikáit nem a politikai moralitás iránti aggodalom táplálja, hanem épp azok a tisztségek, amelyekről kijelenti, hogy nem vágyik rájuk.

A politikus támadása azonban azt is jelzi, hogy repedéseket lát a pártot vaskézzel irányító Dragnea pajzsán, akkora repedéseket, amelyek egy újabb párton belüli polgárháború elindítását is indokolttá tehetik.

Márpedig Liviu Dragnea nem akárki, ellenőrzése a párt fölött pedig olyan erős, hogy a PSD 2016 végi választási győzelme óta már két szocdem miniszterelnököt is kirúgott, mert úgy érezte, nem követik eléggé utasításait. A jelenlegi kormányfőt, Viorica Dăncilă-t pedig szinte kivétel nélkül mindenki a pártelnök bábjáként tartja számon.

A bukaresti főpolgármester azonban nincs most egyedül: a Digi24 hírtelevízió szerint 13 megyei és 3 bukaresti kerületi alapszervezet is szembefordult Dragneával – azzal zsarolják, hogy ha nem változtat vezetési stílusán, akkor megbuktatásától sem riadnak vissza.

Márpedig a PSD alapszabálya szerint 16 megyei vagy kerületi alapszervezet már indítványozhatja pártkongresszus összehívását, az elnök személyéről pedig a kongresszus jogosult dönteni. A veszély nemcsak emiatt jelentős: a lázadozó alapszervezetek nagy része az ország déli-délkeleti részén találhatók, vagyis épp a szociáldemokraták fellegvárainak számító Olténiában és Munténiában. Dragneát támogatják viszont a szintén fontos moldvai alapszervezetek, de a támogatók derékhadát mégiscsak az erdélyi szervezetek teszik ki, itt viszont a párt támogatottsága jelentősen alacsonyabb, így az itteni helyi bárók is gyengébbek déli társaiknál.

Persze Dragnea emberei sem tétlenkednek, már felmerült annak az ötlete is, hogy a párt vonja meg politikai támogatását a főpolgármestertől. Emellett a Dragnea tábor megpróbálja kihasználni azt is, hogy a kritikus alapszervezetek egy jelentős része nem fogadná el Fireát vezetőjének.

Azt még korai lenne megjósolni, hogy mi is lesz a konfliktus kimenetele, de a belső csatározás kétségtelenül nem tesz jót a párt teljesítményének és támogatottságának.

De miért gyengült meg Dragnea?

A párt tótumfaktumának számító Dragnea pozíciója azután ingott meg, hogy augusztus elején rendőri erőszakba torkolt egy kb. 80 ezres kormányellenes tüntetés Bukarestben. A rohamrendőrség könnygázt és vízágyút is bevetett a tiltakozók oszlatására, a többszáz sérülést okozó incidens képei pedig a nemzetközi sajtót is bejárták.

Dragnea gyorsan elkezdett államcsínyről beszélni, amelyet szerinte a titkosszolgálatok és az ellenzéki pártok akartak megvalósítani a tüntetés leple alatt.

Majd egy ennél is szürreálisabb történettel állt elő, mely szerint 2017 áprilisában egy merényletkísérletet hajtott végre ellene „négy külföldi”, akiket sugalmazása szerint Soros György bérelt fel.

Másnap már visszakozott Sorossal kapcsolatban, mindenesetre a történet alapból teljesen hiteltelen volt, és össze is omlott, miután a román hírszerzés (SRI), az állami vezetők védelmével megbízott biztonsági szolgálat (SPP) és a főügyészség is tagadta, hogy tudomása lenne az állítólagos merényletkísérletről.

Az elmúlt években Dragnea többször is beszélt Soros és a választott kormány munkáját akadályozó „párhuzamos állam” ténykedéseiről, ám ezekben az esetekben is inkább egy illiberális ambíciókat tápláló kelet-európai politikus szokásos manipulációiról van szó, mintsem a valóságról.

A PSD elnöke többször is jelét adta, hogy nem idegenkedik egy orbáni típusú rendszer kiépítésétől, amely a különböző társadalmi csoportok egymás ellen ugrasztásán, és a kisemberek „globalista ármánytól” való megvédésén alapszik, ám mindezidáig ilyen irányú ambícióit nem koronázta siker.

A kudarc legfőbb oka pedig általában ugyanaz: Dragnea mögött egy megosztott, belső csatározásokra mindig kapható párt áll. A 2016 végi választásokon megszerzett magabiztos parlamenti többség ellenére a szocdemek elfogyasztottak már két miniszterelnököt, kormányzásukat az egymásnak ellentmondó, inkoherens intézkedések jellemzik, amelyek közül sok épp azokat az embereket sújtja, akiknek a képviseletére felesküdtek.

És ha mindez nem lenne elég, az elmúlt években rendre fellángoló korrupcióellenes tüntetések egyre inkább csak Dragnea alakjára összpontosítanak. A korrupció sosem volt csak a PSD kiváltsága, jócskán kivették belőle részüket a „nyugatos”, „liberális” pártok is, ám a szocdem kormányok folyamatos támadásai a korrupcióellenes ügyészség ellen azt eredményezték, hogy mára kizárólag ők a tüntetők célpontjai.

Márpedig Dragneának komoly tétjei vannak ebben a játékban. Rendelkezik már egy jogerős – igaz próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetéssel, egy másik ügyben pedig elsőfokon szintén elmarasztalta a bíróság. Ha a másodfok is így jár el, a pártelnöknek börtönbe kell vonulnia, ráadásul a korábbi ítéletet is le kell töltenie. Számára tehát létfontosságú, hogy sikerüljön átverni a parlamenten olyan jogszabályokat, amelyek gyengítik az igazságszolgáltatást, és védelmet nyújtanak a korrupciós botrányokban érintett politikusoknak.