Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

28 éve nem emelkedett a szinkronszínészek bére: szabályozásra van szükség!

Miközben a mérések szerint a magyar mozik 70 százalékban, a magyar nyelvű televíziós csatornák pedig 98 százalékban szinkronizált tartalmat adnak el, vagyis szinkronizálás nélkül lényegében nem is lehet ma audiovizuális terméket értékesíteni Magyarországon, a szinkronszínészek valójában jelképes összegekért dolgoznak – írja a Világgazdaság.

Rajkai Zoltán, a Színházi Dolgozók Szakszervezete Szinkron Alapszervezetének elnöke a lapnak azt nyilatkozta:

„Saját tapasztalatom, hogy  egy 300 millió forintos árbevételű film készítői egymilliót adnak a szinkronra úgy, hogy ebből a színésztől a hangmérnökig tucatnyi ember munkáját fedezik.”

A szinkroniparágban az 1990-es évek elején egy tekercsért (ami egy 20-30 másodperces tévéd dialógust jelent) 250 forintot fizettek a szinkronszínésznek, ma, csaknem harminc évvel később ugyanezért a munkáért 180 és 350 forint közti pénzt kapnak.

Vagyis átlagosan semmivel sem többet, mint a rendszerváltás idején, ami – ha csak az infláció mértékére gondolunk – lényegében nem más, mint teljes kizsákmányolás.

A helyzet a mozis alámondások esetén is hasonló: ott 500-1200 forint között mozognak az árak.

Rajkai szerint legalább tízszeres béremelésre lenne szükség ahhoz, hogy a szinkronszínészek munkája tisztességesen legyen megfizetve, ám az elnök úgy látja, hogy a megfelelő jogi és szakmai környezet hiánya miatt verik át az itthoni piacon is meghatározó globális – jellemzően amerikai – szereplők a stúdiókon az alacsony árszabást.

És míg egy 60 perces hangalámondásért itthon 12-15 ezer forintot vihet haza egy színész, addig Nyugat-Európában ugyanezért akár 1200 eurót is zsebre tehet, Lengyelországban egy Disney-mesefigura megszólaltatásáért 1,5 millió forint jár, idehaza pedig 70 ezer.

Az első magyar szinkron a legendás Lakner Artúr nevéhez fűződik. Lakner nem csak író, dramaturg, színházigazgató, konferanszié és reklámszakember volt, az 1920-as években ő készítette Charlie Chaplin, Harold Lloyd, Buster Keaton némafilmjeinek feliratait is. 1935-ben pedig, amikor a Magyar Film Iroda nekifogott a külföldi filmek szinkronizálásának – nem függetlenül attól, hogy Kozma Miklós akkori belügyminiszter felismerte a saját anyanyelven megszólaló filmekben rejlő „nemzetnevelő propaganda” jelentőségét, és szinkronizálási törvényjavaslat nyújtott be –, Laknert kérték fel a Négy és fél muskétás című német film (Kardos László rendezte, a főbb szerepek egyikében Gerő Jenő, azaz Szőke Szakáll) szövegének magyarra ültetésére.

Ráadásul a jogdíjak puha vagy inkább nem létező szabályozása miatt nem ritka az sem, hogy a környező országok produkciós irodái nálunk készítik a szinkronmunkákat, hogy spóroljanak. Mert míg a hazai jogszabályok a zeneiparban például megkövetelik a jogdíjakról való rendelkezést, a szinkronpiacon azonban már nem, így éri meg  másoknak is Magyarországon szinkront készíttetni.

A Világgazdaság arra is emlékeztet, hogy a probléma Európa más államaiban sincs rendezve, Spanyolországban például sztrájkot is hirdettek már a szinkronszínészek.

Rajkai Zoltán azonban elmondta: ők egyelőre nem terveznek élni ezzel az eszközzel, inkább a piac józanságában bíznak, és abban, hogy a szakma megszervezésével kikényszeríthetik a jobb munkakörülményeket.

Via Világgazdaság

Olvass tovább!