Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Köcsögválogatott helyett: piros lapot a homofóbiának!

A héten ismét megjelent a 444.hu-n a “Köcsögválogatott” c. írás, melynek szerzője kaján élvezettel gyűjti össze posztonként azokat a focistákat, akik egy világversenyen a legnagyobb hibákat vétették. A szöveg célja a szerencsétlenül járt sportolók további megszégyenítése, nevetségessé tétele.

Lehet, hogy a címválasztás szándékában nem homofób, ugyanakkor hatásában mindenképpen az: a “köcsög” kifejezés nem heteró emberekre az egyik legrégebbi és máig is gyakran használt szitokszó. Ez a cím zsigerileg idézi a legfenyegetőbb listázások (ld. köcsöglista) élményét LMBTQ-emberekben, az én gyomrom leszbikus nőként automatikusan görcsbe rándul tőle.

A szóhasználat azért is rendkívül problémás, mert a hibázást, az alacsonyabb teljesítményt, az értéktelenséget társítja a többségitől eltérő szexuális irányultsághoz, ezáltal alacsonyabb rendűként tüntetve fel azt az uralkodó heteroszexualitáshoz képest.

Ráadásul LMBTQ-emberek és szervezeteik többször jelezték a szerző számára, hogy sérti őket a kifejezés használata, aki azonban cisznemű (nem transz) fehér férfiként fenntartja magának a jogot, hogy ő döntse el, mi számít homofóbiának és mi nem, a közösség tagjaitól jövő jelzéseket pedig ignorálja.

Ugyanakkor éppen a sport az a terep, ahol a homofóbia az egyik legáthatóbban és legerőteljesebben van jelen. Egy kutatásban (Janssens & Elling, 2007) meleg férfiak a sportot jelölték meg toronymagasan az első helyen arra a kérdésre válaszolva, hogy az élet mely területén titkolnák el leginkább a szexuális irányultságukat (leszbikus nők esetében a sport a 3. helyen volt). Az előbújás rendkívül kockázatos a sportban, így elenyésző számban fordul elő: például a riói olimpián résztvevő 11 544 sportoló közül mindössze 56-an beszéltek nyíltan a nem heteroszexuális irányultságukról, 44 leszbikus/biszexuális nő és csupán 11 meleg férfi bújt elő korábban.

Fontos kiemelni, hogy transznemű és interszex embereket is számos negatív reakció, fenyegetés, kirekesztés ér a sport világában (elég csak Caster Semenya többszöri meghurcoltatására gondolnunk). Ebben az írásban azonban a fent idézett cikkre reagálva és a labdarúgó világbajnokság aktualitása miatt most a meleg férfiak helyzetével fogok elsősorban foglalkozni, azt sem feledve, hogy többszörös és/vagy marginalizáltabb identitásokkal rendelkező emberek különösen ki vannak téve az erőszak és hátrányos megkülönböztetés veszélyének.

A 2018-as foci vébén nem vett részt nyíltan meleg játékos. Aligha valószínű, hogy a 32 nemzeti szövetség által a versenyre nevezett 736 sportoló mind heteró lenne. De miért van az, hogy meleg labdarúgók, akik egyébként világsztárok, titkolózva kénytelenek élni? Miért nem lehet valaki egyszerre sikeres futballista és meleg férfi? Íme a legfontosabb szempontok.

A versenysport a macsó férfiasság egyik utolsó bástyája

A nemekhez tartozó szerepeket és önkifejezési módokat, azt, hogy mi számít hagyományos értelemben nőiesnek és férfiasnak, a mindenkori társadalom határozza meg. Ez egy társadalmi konstrukció, valamilyen isteni elrendelésnek és a biológiának vajmi kevés szerepe van benne.

A társadalmi nem létrehozásának célja sokkal inkább az, hogy fenntartsa a nemek között meglévő hierarchiát: azok a tulajdonságok, amik a hatalomhoz kapcsolhatóak, rutinszerűen a férfi nemhez társulva jelennek meg. Erő, versengés, keménység, sikeresség, önbizalom – olyan vonások, amik az élsportban kiemelt jelentőséggel bírnak. Egyes elméletalkotók szerint az ideális maszkulinitás képe legteljesebben a sport világában jelenik meg, a modern időkben a sport rendszerén keresztül van dicsőítve, promotálva a macsóság.

A férfidominancia ráadásul sok esetben eroticizálva jelenik meg. Tehát egy macsó férfi, aki nagy teljesítményekre képes, mindenképpen heteroszexuális is, a meleg férfiakat pedig sztereotip módon hagyományos értelemben véve nőiesnek látja a társadalom. Ha egy férfi nem érdeklődik a sport iránt / nem mutat ügyességet benne, akkor hagyományos értelemben vett heteroszexuális férfiassága kérdőjeleződhet meg. “Úgy dobsz, mint egy lány”, “úgy passzolsz, mint egy buzi” – kiabálhatják neki, vagy akár bántalmazzák az öltözőben.

A szexizmus és a homofóbia összefügg

A sport olyan erős nemi szegregációt tart fenn, ami az élet más területeire ma már kevésbé jellemző. Nem is olyan régen történt, hogy a nők egyáltalán elkezdhettek bekapcsolódni a sportba: játékosként, médiamunkásként, edzőként, szakvezetőként, nézőként stb. Kathrine Switzerről 1967-ben például az egyik szervező még le akarta tépni a rajtszámát, miközben futotta a Boston maratont, melyen hivatalosan csak 1972-től versenyezhettek nők. A női sport alárendeltségét mutatja, hogy a mérkőzéseiket lényegesen kevesebbet közvetítik és fizetésük töredéke a férfi kollégák díjazásának. Például a brazil Neymar évi 36,8 millió eurót keresett a 2017/2018-as idényben a Paris Saint-Germain csapatánál, óránként 1,2 millió forintot. Ez a Sporting Intelligence éves jelentése szerint akkora összeg, amit a legerősebb 7 női foci liga (francia, német, angol, amerikai, svéd, ausztrál és mexikói) 1693 játékosa együttesen keresett!

Számos kutatás szerint pedig a tradicionális nemi szerepekhez való ragaszkodás, illetve a férfi felsőbbrendűség elfogadása a homofóbia magasabb szintjével társul, mely jelenség a sportban sajnos evidenciaszámba megy.

Ölelkező izzadt testek: a foci tulajdonképpen elég buzis dolog

A sport további sajátossága, hogy azonos nemű testek gyakran kerülnek intim közelségbe egymással: közös zuhanyzás, felhevült gólörömök, összehempergések a gyepen, jóleső fenékpaskolgatás. Annak érdekében, hogy véletlenül se merüljön fel a gyanú, hogy ezeknek a viselkedéseknek érzéki vagy éppen szexuális tartalma lenne, még inkább fontossá válik a heteroszexualitás túlhangsúlyozása a résztvevők és a nézők részéről egyaránt.

A férfiak közötti intimitás határait, értelmezési lehetőségeit a homofóbia és annak időnkénti kifejezése szabja meg.

Még mindig kísért az első előbújó focista megrázó története

Justin Fashanu az angol labdarúgás nagy reménységeként 1990-ben, elsőként bújt elő a labdarúgás történetében. A fekete sportoló – akinek az élsport rasszizmusával is szembe kellett néznie – bántalmazó reakciók céltáblájává vált mind a csapattársai, mind a szurkolók, mind pedig edzője részéről. Egy idő után játéklehetőséget sem kapott, nem válogatták be a nemzeti csapatba, karrierje ellehetetlenült. Fashanu végül az 1998-as világbajnokság idején öngyilkosságot követett el.

A szintén focista testvére még halálát követően sem tekintette validnak Fashanu identitását, többször becsmérlően nyilatkozott róla és azt mondta, szerinte Fashanu csak figyelemre vágyott.

Tragikus története más potenciálisan előbújni készülő labdarúgók számára is elrettentően hatott: azt üzente, hogy egy meleg sportoló számára nincs hely a foci világában.

Azóta is csak nagyon kevés meleg férfi focista beszélt nyilvánosan szexuális irányultságáról: egy-ketten a visszavonulásukat követően – pl. a francia Olivier Rouyer 52 évesen, vagy az egykori Premier League játékos Thomas Hitzlsperger; illetve egy maroknyi olyan sportoló, akik kevésbé erős csapatban / ligában játszanak – az Egyesült Államokban Robbie Rogers és Collin Martin. Egy széles körben ismert világsztár első, erőt adó és változást ösztönző coming outja még várat magára.

Félelem a szurkolók reakciójától

Sajnálatos módon több ország szurkolói keménymagja és a helyi szélsőjobboldali erők között látszik átfedés. Gyakoriak a homofób skandálások: a selejtezőn a magyar drukkerek Christiano Ronaldot szidalmazták, homofób viselkedésük miatt 5,4 millió forint bírságot szabtak ki az Magyar Labdarúgó-szövetségre (MLSZ). A világbajnokságon a brazil, argentin és mexikói labdarúgó szövetségek is kaptak hasonló okokból pénzbüntetést. Ezek a sport szellemiségéhez méltatlan incidensek egyébként nem csak az ellenfél játékosai számára megalázóak és félelemkeltőek, hiszen a ma még kedvencnek számító sportoló bármikor maga is az agresszió tárgyává válhat.

Pénz, pénz, pénz

Egy meleg játékos attól is tarthat, hogy coming outja miként hat a csapattársaira, a csapat támogatottságára, a szponzorokra, illetve az ő egyéni eladhatóságát miként fogja befolyásolni: milyen csapatokhoz fog tudni leigazolni, milyen reklámszerződésekkel fogják megkeresni.

Profi labdarúgásban nincs arról tapasztalat, hogy pontosan mi történne ebben az esetben. Más sportokban persze van példa arra, hogy LMB emberek anyagilag nagyon megszenvedték bátor lépésüket: az 59-szeres grand slam győztes Martina Navratilova saját bevallása szerint 10 millió dollár támogatástól esett el az 1980-as években, miután előbújt.

A FIFA és a helyi szövetségek szerepe

A FIFA 37 fős elnökségi testületében 6 nő kap helyet, ez a kötelezően előírt kvóta, ami tehát minimális női részvételt jelent (miként az MLSZ elnökségében is egyetlen nő található). Hivatalos dokumentumai közül a fegyelmi kódexe nem említi névlegesen a szexuális irányultság (vagy nemi identitás) alapján létrejövő diszkrimináció tilalmát.

A FIFÁ-t az sem zavarta különösképpen, hogy a világbajnokság rendezését annak az Oroszországnak adja, ami az ILGA Europe felmérése szerint a 49 európai országból a 45. helyen áll az LMBTQ-jogok érvényesülése tekintetében, ahol hatályban vannak az úgynevezett propagandatörvények, ahol a közeli Csecsenföldön meleg férfiakat zárnak koncentrációs táborokba.

Angol meleg szurkolói csoportok már hónapokkal a vébé kezdete előtt fenyegetéseket kaptak, az angol szurkolói szövetség azonban áldozathibáztató módon azt javasolta nekik, hogy “ne vállalják” nyíltan szexualitásukat a vébé alatt (ne vigyenek szivárványszínű zászlót, ne fogják meg egymás kezét a lelátón). A FIFA nyilatkozata szerint képzéseket tartott a rendező önkénteseknek, személyzetnek arról, hogy mi a teendő, ha “diszkriminációs incidens” történik, valamint mind a 64 meccsen 3 megfigyelő monitorozta a történéseket: tapasztalataikról még nincs nyilvános eredmény.

Média-munkatársak felelőssége

Sajnos több példát ismerünk, amikor kommentátorok engedtek meg maguknak homofób megnyilvánulásokat.

Pedig a sportújságírók azok az emberek, akiknek hatalmuk van alakítani a sporthoz kapcsolódó narratívákat, akiknek felelősségük van abban, hogy milyen üzenetek jutnak el az érdeklődők sokaságához.

Tiszteletteljes szóhasználattal, pozitív attitűddel sokat tehetnek azért, hogy a sport egy elfogadóbb, biztonságosabb közeg legyen a többségitől eltérő szexuális irányultságú emberek számára is. Ahol egy meleg labdarúgó energiáit nem a félelmei és a titkolózás emészti fel, hanem felszabadultan tud a teljesítményére koncentrálni és jelen lenni a pályán.

Kiemelt kép: Reuters Top News, Twitter
Olvass tovább!