Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Szolidaritás és profit

Az elmúlt években egyre többen jutnak arra a megállapításra, hogy a kizárólag a versenyen alapuló gazdasági rendszer egyszerűen nincs a társadalmunkra szabva. Súlyos egyenlőtlenségeket eredményez, képtelen garantálni a méltóságteljes életet. Ezért kutatunk kitartóan olyan gazdasági formák után, amelyeknek az alapját inkább az együttműködés képezi, elvégre az elmúlt évezredet is különféle szövetségek kötésével tudta átvészelni a társadalom. Az egyik ilyen forma a szövetkezet.

Rochdale-i szövetkezet; forrás: the co-op blog

Alulról szerveződő

Nem véletlen, hogy a szövetkezetek a gőzgép évszázadában jelentek meg – a technológiai fejlődés új társadalmi problémákat is hozott magával. A földművesek és az iparosok nem tudták tartani a lépést a rohamosan növekvő városokkal, az emberek elkezdték elhagyni a vidéket. A kialakult helyzet végül egy fontos társadalmi innováció születéséhez vezetett: létrejött a szövetkezeti forma. Ennek egyik alapelve, hogy az embert a profit elé helyezi.

Az angliai Rochdale-ben alapított úttörő szövetkezet tagjai számára ez az elképzelés lényegi volt. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (ICA), minimális változtatással bár, de máig a Rochdale-ben 1844-ben összeállított alapelveket írja elő. Ezek biztosítják nemcsak a demokratikus működést, de a függetlenséget és a társadalmi, vallási és egyéb különbözőségekkel szembeni toleranciát is.

A szövetkezetek a tagok hozzájárulásaiból fedezték a működésüket, a profit egy részét mindig fejlesztésre, eszközök vásárlására fordították. A haszon egy másik része a tagokhoz ment, de a részesedés mértékét nem az anyagi hozzájárulás, hanem a szövetkezetbe fektetett munka alapján számították ki.

Az aktivitás a szövetkezeten belül magától értetődő elvárás volt, nagy hangsúlyt kapott továbbá a rendszeres oktatás is. Máig ez a struktúra a kulcsa egy sikeres szövetkezet létrehozásának, bárhol a világon.

Nem volt a mi régiónk sem lemaradva. A Szlovák Földművesek Társasága 1845-ben jött létre mint a világ első takarék- és hitelszövetkezete. Két évvel később Prágában megalapították a Prágai Élelmiszer- és Takarékszövetkezetet. A szövetkezetek népszerűségének hála a törvényhozás 1873-ban felismerte a „pénzügyi és gazdasági társaságokat”. Az alulról szerveződő társaságok elképzelése gyorsan elterjedt, hirtelen mindenhol szövetkezetek kezdtek feltűnni. Szövetkezeti törekvés eredménye Prágában többek közt a Nemzeti Színház, az állatkert vagy épp a Petřín hegyre vezető sikló felépítése is.

Hitel- és takarékszövetkezetek

„A tenyésztő a tehenet hozta, az eladást intézték helyette. Így aztán megvehette, amire szüksége volt – szerszámokat vagy szappant.” Így írta le az egyik munkatársa a telči raktárszövetkezetet. A szövetkezetek a viszonteladók ellen is védelmet nyújtottak. Ladislav Feierabend, a cseh szövetkezeti mozgalom kulcsfigurája Agricultural Cooperatives in Czechoslovakia (Mezőgazdasági szövetkezetek Csehszlovákiában) című könyvében azt írja, a kisebb-nagyobb földtulajdonosok által alapított raktárszövetkezetek lehetővé tették, hogy a betakarított áruval a termelő kivárja az előnyösebb árakat, és emellett előleget is adtak. Létrejöttek az olyan kereskedelmi ernyőszervezetek is, mint a Kooperativa, amelyet az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt Feierabend vezetett.

Másik fontos fejlemény volt a kölcsönző szövetkezetek, azaz a hitel- és takarékszövetkezetek megjelenése. A hitelszövetkezetek működéséről ugyancsak Feierabendet idézzük:

„Irodáik főképp kocsmákban vagy iskolákban voltak megtalálhatóak, és sokszor pusztán egy asztalból, néhány székből és egy széfből álltak. Az adminisztrációs feladatokat ingyen látták el a tagok, egyedül a kincstárnok […] kapott egy szerény fizetést az év végén. […] Hiába az önkéntes és amatőr jelleg, a hitelszövetkezetek hatékonyan működtetett vállalkozások voltak.”

Többnyire kisebb településeken voltak megtalálhatóak, ma leginkább szociális vállalkozásoknak neveznénk őket. A profitot közhasznú kezdeményezések támogatására fordították, faültetéstől kezdve kulturális színterek építéséig. A takarékszövetkezetek esetében jelentősebb volt a kereskedelmi tevékenység, ugyanakkor mindkét szervezeti forma tagadhatatlanul hozzájárult a vidék stabilitásához és jólétéhez. A hatásukra Bohémiából és Morvaföldről kiszorult az uzsora, sok kisebb gazdaság és vállalkozás is csak nekik köszönhetően tudott fennmaradni. Az 1930-as évek elején a takarékszövetkezetek több mint hétezer tagot számláltak.

Ezek mellett létrejöttek további típusú közösségi intézmények is: voltak lakásszövetkezetek és termelőszövetkezetek (leginkább malmok, pékségek, szeszfőzdék és tejgazdaságok), illetve fogyasztási szövetkezetek is, amelyek alacsony áron kínáltak a tagjaiknak jó minőségű élelmiszert. Szövetkezeti erőművek láttak el több várost és jelentős számú falut árammal. Európa minden szegletéből érkeztek kíváncsi látogatók megcsodálni a Dražice vállalkozás nyolc erőművét, amelyek huszonkilenc város és négyszázhatvan falu áramszolgáltatásáért feleltek. A háború előtti Csehszlovákia az egyik legátfogóbb szövetkezeti hálózattal büszkélkedhetett.

A csehszlovák szövetkezetek aranykorát a második világháború szakította meg, amelyet követően számos tisztviselőt üldöztek, kivégeztek. A Kommunista Párt 1948-as választási győzelme után a szövetkezeteket úgy alakították át, hogy megfosztották azokat az önállóságtól és a demokratikus felépítéstől.

A szocializmus alatt is hoztak létre szövetkezeteket, de azok híján voltak nemcsak a függetlenségnek és a demokratikus vezetésnek, de a vállalkozói látásmódnak is, amely egyébként az eredeti szövetkezeteknek egy fontos jellemzője volt.

Fogyasztói kultúra és a régió

Az 1989-et követő időszak nem kedvezett a szövetkezeteknek. A háború előtti szövetkezetek többsége nem kapta a restitúció részeként vissza régi tulajdonait, így sok fogyasztási és termelőszövetkezet feloszlott. Külön esetet képeznek a takarékszövetkezetek, amelyek az 1990-es évek második felében kezdtek megjelenni, gyakran az Első Köztársaság közösségi hagyományát folytatandó. Az elhibázott törvényhozás azonban, amely többek közt lehetővé tette a vagyoni eszközök leányvállalatokra való átruházását, illetve a végrehajtó testületek tapasztalatlansága végül csalásokhoz vezettek, eljátszva a hitelszövetkezetekbe fektetett közbizalmat. Azóta a szigorúbb szabályozás növekedésre és kommercializálódásra kényszeríti a fennmaradt takarékszövetkezeteket. Így a többségük ma inkább hasonlít kisebb bankra, mint szövetkezeti alapú pénzintézetre.

Vannak azonban olyan szervezetek is, amelyek újra az eredeti szövetkezeti alapértékekhez térnek vissza, kísérletet téve rá, hogy 21. századi körülmények közt alkalmazzák az embert a profit elé helyező elveket. Erre a törekvésre példa az Ústí nad Orlicí-i Konzum. Működésének 115 évéből a szocializmus időszakát a jelenlegi igazgató, Miloslav Hlavsa csak átmeneti epizódnak tekinti. A több mint 4500 tagból álló fogyasztói szövetkezet Hlavsa vezetése alatt a helyi termékeket részesíti előnyben, ezzel nemcsak a magas minőséget, de a környezetet és a helyi foglalkoztatottságot is támogatva. Igyekeznek fenntartani a kisebb falvakban működő boltjaikat is, ezek közül tíz, máskülönben bezárni kényszerülő postát is működtet.

„Egy üzletlánc tulajdonosait gyakran kilométerek választják el az üzleteiktől, azaz nem érzik a saját bőrükön a tevékenységük következményeit. Ez könnyen agresszív, nemtörődöm viselkedéshez vezethet… Mi azonban aktívan jelen vagyunk saját régiónkban, amelyért felelünk is. Elvégre mi magunk is itt élünk!”

– magyarázza a Konzum igazgatója. A szövetkezetek közötti szolidaritás alapelvének jegyében a Konzum nemrég kisegített egy új varnsdorfi szövetkezetet, amely a szegényebb észak-bohémiai Děčín and Šluknov környékének a gazdasági fejlesztését tűzte ki céljául. Piacokat szerveznek, a helyi termékeket támogatják, legújabban egy saját üzlet nyitását tervezik.

Ma szövetkezetet olyan emberek alapítanak, akik a saját érdekeik helyett a közösséget tartják szem előtt, és nem félnek ezért dolgozni. Tudják, hogy a társadalom jövője a kölcsönös szolidaritáson és az együttműködésen múlik.

 

A cikk eredetileg az A2larm.cz-n jelent meg, a SUSY (SUstainable and SolidaritY Economy) projekt részeként. A fordítást a Politicalcritique.org oldalon megjelent angol verzióból készítette Zsámboki Miklós.

Olvass tovább!