Erdoğan szerint ő nyert, az ellenzék meg csalásról beszél

Először választanak egyszerre elnököt és parlamentet Törökországban. Az előrehozott választások célja Erdoğan hatalmának bebetonozása lenne, de a kampány nem éppen úgy alakult, ahogy az elnök tervezte. A kormányzó Igazság és Fejlődés és ultranacionalista szövetségese ellen négypárti választási szövetség szerveződött. A bizonytalan gazdasági helyzet, az eddig egységes jobboldali blokk megrendülése és a konzervatív kurdok rezsim ellen fordulása nyomán az elnök könnyen elveszítheti parlamenti többségét, ahogy az elnökségért vívott küzdelemben is kemény csatára számíthat. A rendkívüli történésekben gazdag választást percről percre közvetítjük.

Élő közvetítés
Közvetítés
i
Az élő közvetítés véget ért.

Éppen ezért a hagyományos ankarai „erkélybeszédet” sem tartotta még meg senki. Igaz, ezt a megválasztott török miniszterelnök szokta parlamenti választások után elmondani, miniszterelnök viszont holnaptól már nincs.

Jogköreit az új, rendkívül széles körű hatalommal felruházott elnök kapja meg, aki, most úgy tűnik, valószínűleg Recep Tayyip Erdoğan lesz.

Nemzetközi és törökországi kommentárok mindenesetre kiemelik, hogy az elnök talán még sohasem vitt ilyen gyenge kampányt, igaz, uralma alatt olyan állami hitelválság sem volt még, mint most. Az ellenzék viszont sokkal többet várt ettől a választástól, az utolsó hetek milliós gyűlései és lelkesedése után a világi törökök nagyon nehezen tudják elhinni azt, hogy Erdoğan ennyivel nyert.

Muharrem İnce személyében pedig bajnokra is találtak, hiszen nemcsak üres nosztalgiából vitte a CHP kampányát, nem is egyedül iszlamistaellenes szólamokat pufogtatott (bár a menekült szíriai arabok ellen rendszeresen hergelte közönségét,) hanem több demokráciát és nemzetiségi békét is ígért.

Ezt a – mindenesetre kétes kimenetelű – választási eredményt ő és hívei biztosan nem hagyják annyiban, ez pedig komoly kihívás elé állíthatja az AKP-t és ultranacionalista csatlósaikat.

A HDP öröme sem lehet felhőtlen, hiszen lehetséges, hogy támogatásukat szinte hiánytalanul megőrizték (Demirtaş Diyarbakir tartományban közel kétharmadot szerzett a börtönből, de Isztambulban is 12% választotta,) sokat ez nem ér, ha az AKP új, autoriter elnöki rendszerében kell túlélniük.

Élő közvetítésünk ezzel mára zárul, holnap beszámolunk a fejleményekről. Az egész estés figyelmet nagyon köszönjük.

A párt végül az Anadolu és az ellenzéki eredmények szerint is ott lesz a parlamentben, előbbi elvileg 11,14%-os eredményt mért nekik, ami fél százalékkal jobb, mint a 2015. novemberi teljesítményük.

Amedben az eredményeket ünnepléssel fogadták az utcákon:

Több helyi és országos ellenzéki vezető szerint is mások a valós adatok, mint amelyek a médiában megjelentek. Ezért arra kérik a szavazatszámlálókat, addig ne hagyják el a szavazóköröket, ameddig nincsenek meg a végleges eredmények helyben, és ne hagyják a szavazóurnákat szem elől téveszteni.

Az ellenzéki vezetők állítása szerint ugyanis Erdoğan nem szerezte meg az első fordulóban a győzelemhez szükséges 50 százalékot, így második fordulót kell tartani. Az ő számaik szerint csupán 44 százalék körül áll a jelenlegi elnök.

A Köztársasági Néppárt helyettes elnöke és szóvivője szerint az Anadolu hírügynökség által közzétett számok hamisak. A választási bizottság által számolt szavazatoknál 57 százalékos feldolgozottság alapján Erdoğan 44, İnce 40 százalékon állt. Úgy, hogy akkor többek között az isztambuli és ankarai szavazatok nagy részét még meg se számolták.

Bülent Tezçan szerint, amikor az állami Anadolu hírügynökség már 93 százalékos feldolgozottságról beszélt, akkor még csupán a szavazókörök 57 százalékának szavazatai érkeztek be a török választási irodához.

Eközben Muharrem İnce, a CHP elnökjelöltje bejelentette, ő már megy is be a választási bizottsághoz, hogy rávegye őket, nyilatkozzanak arról, mennyire hitelesek ezek a nem hivatalos, anadolus eredmények:

Forrás: Cumhuriyet // Címoldali kép: Mutlu Civiroglu, Twitter

A nem hivatalos adatok részeként kaptunk összesítéseket arról is, kikre szavaztak a nyugat-európai török állampolgárok az elnökválasztáson. Az adatok az elmúlt év vitáinak tükrében még sokkolóbbak lehetnek.

Hollandiában a szavazatok 75%-át Erdoğan kapta, míg Muharrem İncére ott 18,4% voksolt, viszont Demirtaş a harmadik 5,6%-al.

Németországban is az elnök győzött az ottani török állampolgárok között, 65,4%-kal. Az Ausztriából beérkező szavazatok feldolgozottsága ugyan még csak 38%, de eddig ott is a „szultán” vezet, 72%-kal.

A 2017-es népszavazás alatt vált fő vitatémává Németországban és Hollandiában is, hogy mennyire tekinthető a társadalomba „integráltnak” olyan török közösség, amely ilyen nagy arányban támogatja eredendő hazája autoriter, iszlamista elnökét. A népszavazási kampány alatt Hollandia, ahol ugyancsak választási kampány volt akkoriban, el is tiltotta a kormányzó AKP képviselőit és Erdoğant attól, hogy az országban kampányoljon, így idén már kénytelen volt Szarajevóba összehívni válogatott, nyugat-európai híveit a kampány során.

A mostani, előzetes eredmények alapján sem Hollandia, sem Ausztria Erdoğan-ellenessége nem győzte meg az országok török lakosságát arról, hogy kerülniük kéne őt, ellenkezőleg, az ellenséges hozzáállás csak megerősítette szimpátiájukat.

(Hürriyet)

A török államfő máris győzelmi beszédet tartott. Rövid, televíziós szózatában közölte:

„Nem hivatalos eredmények szerint a nemzet rám bízta az elnöki és fő végrehajtói hatalmat is, és Népi Szövetségünknek a parlamentben többséget szavazott meg. Ez óriási felelősség.”

Recep Tayyip Erdoğan megköszönte az eredményt minden szavazójának, és még ellenfeleinek is röviden gratulált. A terjengő, csalásokról szóló szóbeszédekre úgy reagált:

„Remélem, senki sem kívánja bemocskolni választásunkat, hogy ezzel takarja el bukását. Törökország ma, közel 90%-os részvétellel példát adott másoknak a demokráciából!”

– zárta rövid megjegyzései sorát az elnök.

(Hürriyet English)

Az állami Anadolu hírügynökség által kiadott adatok szerint az elnökválasztás és a parlamenti választás feldolgozottsága is 90 százalék környékén jár. Ezek szerint az adatok szerint Erdoğan az első fordulóban megnyerte az elnökválasztást, mert a szavazatok több mint 50 százalékát szerzi meg. Erdoğan pártja, az AKP és a vele szövetséges MHP pedig együtt bőven a parlamenti helyek 50 százalékát szerzik meg. Jelen állás szerint 347 helyet a 600 fős parlamentben.

Csakhogy közben az ellenzéki CHP vezetői szerint a hivatalos feldolgozottság a választási irodában még bőven nem jár ott, mint amilyen számokat az állami Anadolu hírügynökség kiadott. Erről ír Twitterén a CHP elnökjelöltje is:

Az ellenzék párhuzamos számolása alapján (ezt itt lehet követni) pedig sokkal szorosabb mind az elnök-,  mind a parlamenti választás eredménye, és ott úgy tűnik, Erdoğan nem fog nyerni az első fordulóban.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a nap folyamán számos helyről érkeztek rendszerszintű csalásról szóló hírek.

A kormányzati Anadolu hírügynökség szerint a magyar miniszterelnök volt az első EU-s vezető, aki máris, a hivatalos eredményhirdetést be sem várva, meggratulálta a török államfőt telefonon.

Címoldali kép: MTI

A Kottbusser Tornál a HDP berlini támogatói hagyományos kurd tánccal, a govenddel ünneplik, hogy a párt ismét bejutott a Nemzetgyűlésbe, az üldöztetések ellenére.

Hiába volt rengeteg probléma a szavazással, a kurd-újbalos párt így is hozza a bekerüléshez szükséges 10%-ot a kormánypárti Anadolu ügynökség adatai szerint, így továbbra is legalább 65 képviselőt küldhet majd Ankarába.

Selahattin Demirtaş a HDP bebörtönzött társelnöke / forrás: flickr

Hiába jut be a HDP, mert Meral Akşener eddig nem hozza a várt eredményt, a török szélsőjobb, úgy tűnik, kitartott az MHP és Devlet Bahçeli mellett. A parlamenti választáson Akşener régi pártja 11,84%-nál jár 64%-os feldolgozottság mellett, míg az új İYİ pártra eddig 9,57% szavazott.

A HDP 9,59%-kal jelenleg előzi is őket.

Az összesített eredmény szerint a kormánypártok 57%-kon állnak, az ellenzéki Millet szövetség pedig csupán 31%-on.

Az előrejelzések szerint a végső eredmény: AKP-MHP 53% a Nemzetgyűlésben, a CHP-Saadet-İYİ pedig 34%. A HDP 10,5%-kal ismét a harmadik erő, de az ellenzéki pártoknak együtt sem lesz többsége.

Az elnökválasztáson toronymagasan vezet Erdoğan, 65%-os feldolgozottságnál, továbbra is 55%-át birtokolja a szavazatoknak, İnce pedig közelít a 29%-hoz. Az előrejelzések szerint a jelenlegi elnök legalább 50%-ot szerez majd, így nem lesz második forduló sem.

Van azonban egy alternatív szavazatszámolás is az ellenzék részéről, ott merőben más adatok jöttek ki: itt 11,7%-nál, Erdoğan 43%-on áll, őt İnce 33%-a követi.

(CNN Türk, Europe Elects)

 

Most 56,5%-kal vezet, İnce előtt, aki eddig 28,61%-on áll.

Meral Akşener követi őket 7,44%-kal, rá folyamatosan zárkózik a börtönben ülő Selahattin Demirtaş, aki most épp 5,6%-on áll.

A parlamenti választás eredményei lassabban érnek be, ott 38%-os a feldolgozottság, és most került 60% alá a Cumhur szövetség (AKP-MHP), a Millet (CHP – IYI – Saadet) 30%-on áll, a HDP pedig 9%-on, így már majdnem teljesen biztos, hogy bekerül az ankarai nemzetgyűlésbe a kurd-újbalos párt. A mai nap után ez nagyon kiábrándító eredmény lenne Erdoğannak, nehéz lesz ugyanis egy ellenzéki többségű parlamenttel elnökösködni, még az új rendszerben is.

A CHP belső mérései nagyon optimisták, szerintük a végén  İnce 40%-ot szerez majd, Erdoğan pedig 45%-ot, így a legnagyobb ellenzéki párt szerint lesz második forduló.

A részvétel a választásokon 87%-os volt.

(CNN Türk, Europe Elects)

Akşener 7,5%-on áll, Demirtaş pedig most vette át Mardınban a vezetést, és összességében 5,9%-ot hoz.

A pártok versenyében 36%-os feldolgozottságnál az AKP – MHP 63%, a CHP – İYİ – Saadet szövetség egyelőre 27,54%-kot ért el.

A HDP most 8%-on áll, folyamatosan kúszik felfelé, ha 10% fölött végeznek, és bejutnak, az alapjaiban változtatja meg a képet.

(CNN Türk)

Az elnökválasztáson Erdoğannak három komoly kihívója akadt. A második fordulóba – ha egyáltalán sor kerül rá – csak egyikőjük jut majd be, de röviden bemutatjuk mindhármójukat.

A második fordulóba jutásra a legesélyesebb jelölt a szekularista Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltje, Muharrem İnce. A párt balszárnyához tartozó jelölt jó választásnak bizonyult, nagygyűlései nagyon sok résztvevőt vonzottak, Isztambulban több mint egymillióan vettek részt rajta. A yalovai származású fizika tanár elsősorban azzal kampányol, hogy újraegyesíti a megosztott országot, és lefaragja az Erdoğan által megerősített elnöki hatásköröket.

kép: Ziya koseoglu/Chp, flickr

A 2002, vagyis éppen Erdoğan hatalomra kerülése óta képviselő İnce emlékezetes módon pártjával szemben nem szavazta meg 2016-ban a HDP képviselői mentelmi jogának felfüggesztését.

A jelölt jóval népszerűbbnek tűnik az inkább a fásultság jeleit mutató pártjánál, a legutóbbi közvélemény-kutatások 28-29%-ra mérték.

Korábban az AKP-kormány belügyminisztere és a ház alelnöke is volt az ultranacionalista MHP-ból kivált és rezsimellenessé avanzsált Meral Akşener. A jelenleg az İYİ (Jó) pártot vezető elnökjelölt azután fordult Devlet Bahçeli elnök ellen, hogy ő Erdoğan oldalára állította a pártot a 2017-es alkotmányozó népszavazáson. Akşener elindult a pártelnöki tisztségért, azonban alulmaradt, majd kizárták a pártból. A történész végzettségű Akşener ekkor 5 társával új parlamenti frakciót és pártot alapított.

Meral Akşener; kép: Wikipédia

A konzervatív, korábban az elnököt támogató körökben népszerű, az elnök túlhatalmát hangsúlyozó İYİ azonnal fajsúlyos szereplővé vált a török politikában, és kulcsszerepet játszott abban, hogy létrejött a centrista-jobboldali Erdoğan –ellenes koalíció.

Akşener eleinte az ellenzék favoritjának tűnt, a legutóbbi közvélemény-kutatások 8 és 14% között mérték.

A második fordulóba biztosan nem kerül be, mégis a választás egyik legfontosabb szereplője Selahattin Demirtaş, a kurdbarát HDP elnökjelöltje, aki 2016 novembere óta ül előzetes letartóztatásban, amiért a rezsim szerint a független Kurdisztánért fegyveres harcot vívó PKK akcióit támogatja.

Selahattin Demirtaş, forrás: flickr

A 2014-es elnökválasztáson a zaza kurd származású jogvédő 9.76%-ot ért el, és ezzel feltette a zöld szocialista, Erdoğan auroriter rezsimjét radikálisan ellenző, a kurd-török viszony békés rendezésére törekvő pártot a török politikai térképre. A 45 éves Demirtaşt a konzervatívabb kurdok közül is sokan kedvelik, 8-12 % között várható a támogatottsága.

Az Al Jazeera jelentése szerint. Muharrem İnce 25%-al követi.

Meral Akşener a harmadik 7,1%-al, Demirtaş: 5.5%

Ebből még lehet azért 50% alatti eredmény is.

(Europe Elects)

Már a választás megkezdése előtt pár órával rendőri páncélkocsik, vízágyúk és az ankarai önkormányzat nagy teherautói álltak fel védelmezni az elnöki palotát, és a Legfelsőbb Választási Bizottság (YSK) székházát is.

(Cumhuriyet)

A második fordulóba jutásra legesélyesebb ellenzéki elnökjelölt sajtótájékoztatón figyelmeztette támogatóit, hogy az Anadolu hírügynökség hamarosan nyilvánosságra fog hozni részeredményeket Erdoğan-párti választókerületekből. Ince arra hívta fel a figyelmet, hogy ez egy már bevált megtévesztési taktika, amivel el kívánják kedvetleníteni a még választó szavazókat.

Muharrem Ince azt is elmondta, hogy a párt megfigyelői ott vannak választókörzetekben, és próbálják megakadályozni a csalásokat.

A Jó (İYİ) Párt körzeti elnöke, Mehmet Sıddık Durmaz és másik két választópolgár halt meg Erzurumban, amikor megpróbálták megakadályozni, hogy az AKP helyi képviselője és belügyes fegyveresek bejussanak a szavazókörökhöz, jelentette az Ahval hírügynökség.

Ez a videó is Erzurumból, Északkelet-Anatóliából jött, feltehetően a kormánypárt emberei szavaznak rajta tömegesen Erdoğanra… (A török választásokon nem tollal ikszelnek, hanem kis pecséttel kell jelezni, melyik elnökjelöltet, és melyik párt parlamenti listáját támogatod, a képe alatti kis körben. A pártmunkások a videón elég sok szavazólapon pecsételik az elnököt és pártját éppen…)

Kiemelt kép forrása: BBC News Türkçe

Helyi idő szerint 5 órakor lezárultak az urnák, és elkezdték számolni a szavazatokat, de sok helyen még sorban állnak szavazók. A részeredményeket azonban az utolsó szavazat leadásáig nem lehet nyilvánosságra hozni.

A választási bizottság szerint erre csak 9 órakor kerülhet sor, de általában előbb közlik az eredményeket, ha mindenhol leszavaztak az emberek.

A rezsim félelme a kurdbarát HDP jó szereplésétől erősen kiütközött a kampányhajrában, miután a párt elnökjelöltje, a több mint másfél éve előzetesben tartózkodó Selahattin Demirtaş twitter-fikókjának reaktivizálódása után őrei telefon után kutakodva átkutatták a celláját. A fiókot természetesen kívülről működteti a jelölt kampánycsapata, és a cellában talált vízforraló rögtön a rezsim HDP-paranoiájának szimbólumává vált, több fiatalt vettek őrizetbe azért, mert vízforralókat festettek fel falakra.

Demirtaş-sal szemben egyébként Erdoğan ellenzéke a korábbiaktól eltérően vállal szolidaritási gesztusokat. Muharrem İnce szekularista CHP jelöltje meg is látogatta cellájában, majd követelni kezdte ellenfele szabadion engedését. Gesztusa még az erősen nacionalista İyi jelöltjét is szolidaritási gesztusra késztette.

A HDP kampányáról itt írtunk bővebben:

Az ellenzéki pártok megfigyelőit már-már rutinszerűen bántalmazzák a kormánypárt delegáltjai és hívei a szavazókörökben. Most az ugyancsak keleti Ağrı városából olyan hírek érkeztek, hogy a hatóságok két nemzetközi megfigyelőt is letartóztattak. Azt mondják, a voksolás befejezte után elengedik majd őket, de arról nincs információ, miért kerültek fogdába.

A török állam történetét végigkíséri a különböző nemzeti és vallási kisebbségek kálváriája. Az örmények eltűnésével a török nacionalisták célkeresztjébe az ország síita alevi vallási kisebbsége és a kurdok kerültek. Erdoğan hatalomra kerülése éppen azoknak a kurdoknak volt köszönhető 2002-ben, akik a hozzájuk hasonlóan a világi, katonai vezetés alatt álló török állam által üldözött modern iszlamistáktől, és vezetőjüktől várták helyzetük jobbulását.

A kurd tartományok Törökország délkeleti felén azonban átmeneti békefolyamatok ellenére mindig rebellis tartománynak számítottak. A szír határ melletti Urfa tartományban született például Abdullah Öcalan, a kurd militáns marxista PKK alapítója, aki éppen ezeken a területeken 1984 és 2013 között gerillacsapatokkal és a szegényparasztság támogatásával folytatott véres felkelést a török hadsereg és az őket támogató kurd földbirtokos réteg (agák) ellen. A konfliktusnak hozzávetőleg 40,000 áldozata lett. Eddig.

2014-ben azonban új kurd politikai mozgalom született. A Népek Demokratikus Pártja (HDP) a PKK-val némileg szemben a békés török-kurd rendezés, a nemzetiségi autonómia és a zöld szocializmus mellett állt ki, és főleg választásokon kívánt hatalmat szerezni.

Társelnökük, Selahattin Demirtaş diyarbakiri ügyvéd és jogvédő el is indult a 2014-es elnökválasztáson, ahol 9,76 %-kal (közel 4 millió szavazat) szép eredményt hozott. Igazi problémát azonban az újbalos mozgalom kiterjedése okozott 2015-ben:

Demirtaş ma a börtönből szavazott

A kurd kisebbség a 81 milliós török lakosság 17%-kát teszi ki, az 59 millió szavazóra jogosult közül ekkor közel 6 millió kurd, alevi és nagyvárosi török radikális szavazott a HDP-re.

A párt eddigi csúcspontja ez a 13%-kos eredmény, amellyel akkor megakadályozta Erdoğan miniszterelnöke, Ahmet Davutoğlu parlamenti többségét. Azóta és a 2016-os puccs óta lecsapott rájuk a kormányzat, a pártnak több mint 140 képviselője, polgármestere, és szinte az összes vezetője börtönben ül.

Ennek ellenére népszerűek, és Erdoğannak mindenképpen 10% alá kellene szorítania a HDP-t a déli kerületekben (Şanliurfa, Diyarbakir, Mardin, Hakkari, Şirnak, Derşim), hiszen akkor nem jutnak be, és az itt általában másodikként szereplő AKP, tehát Erdoğan pártja kapná az összes mandátumot. A jelenlegi szoros versenyben pedig éppen ez kellene az elnöknek a parlament ellenőrzéséhez.

Audrey Glover, a törökországi EBESZ választási megfigyelő-misszió vezetője a déli tartományban felmerült rendzavarásokra reagálva Ankarában úgy nyilatkozott, választási megfigyelőik nem voltak jelent a helyszínen, biztonsági okokból.

Glover egyébként a 2014-es magyarországi országgyűlési választás misszióját is vezette már korábban az EBESZ-nél, akkor a Fidesz győzelmével végződő voksolást „szabad, de nem igazságos” jelzővel illette az elkészült jelentés alapján.

Eközben Sadi Güven, a török Legfelsőbb Választási Bizottság elnöke azt mondta, a hatóságok „tisztában vannak” a visszaélésekkel, és „megteszik a szükséges lépéseket.

A parlamenti helyekért folyó versengést lényegében három erő – két összetett választási szövetség és a kurdbarát HDP – határozza meg.

Választási szövetséget korábban nem lehetett kötni Törökországban, az új helyzet az után állt elő, hogy az ultranacionalista MHP, amely a 2017 április alkotmánymódosító népszavazáson támogatta Erdoğan reformjait, kettészakadt rezsimpárti és rezsimellenes táborra, előbbi pedig annyira meggyengült, hogy egyedül vélhetően nem lépné át a parlamentbe való bejutáshoz szükséges 10%-ot. A pártból kilépő rezsimellenes frakció pedig új, jobboldali pártot gründolt İYİ (Jó) néven, amely rögtön igen népszerű lett.

Az elnök úgy gondolta, hogy a széttöredezett ellenzék nem tud majd összefogni, így ravasznak szánt húzással engedélyezte a választási blokkok megalapítását, az új törvénynek köszönhetően azonban a meggyengült MHP az AKP oldalán indulva sétálhat be a parlamentbe.

Kemal Kılıçdaroğlu, a CHP és Meral Akşener, az İyi vezetője; kép: Ziya KOSEOGLU flickr

Erdoğan azonban tévedett, hamarosan négy ellenzéki párt jelentette be választási szövetségét. Az Akşener-féle İYİ a legerősebb ellenzéki párttal, a centrista, szekularista CHP-val, az Erdoğan-ellenes iszlamista Saadettel és a konzervatív jobbközép Demokrata párttal alakította meg a Nemzeti Blokk nevű szövetséget (Millet).

A harmadik jelentős küzdő fél a kurdbarát baloldali HDP, amelyet az elmúlt években minden lehetséges módon próbált ellehetetleníteni a rezsim, a párt vezetésének egy része jelenleg is börtönben ül. Számukra az a kérdés, hogy sikerül-e újra átlépni a 10%-os küszöböt. Ez jó eséllyel azt a kérdést is eldönti, hogy a parlamentben az Erdoğan-párti, vagy az Erdoğan-ellenes erők kerülnek többségbe.

A jellemzően pontatlan török közvélemény-kutatások az AKP-MHP szövetséget 47-53, a Nemzeti Blokkot 37-40, a HDP-t pedig 11-12 %-ra mérik.

Az ugyancsak kurd többségű Diyarbakir (Amed) tartománban, Kulp at Zeyrek faluban szintén kívülről hoztak be szavazólapokat kormánypártiak, amelyeket az urnákba akartak beledobni, mondván, mások nevében is szavaznának. A szavazókörben ebből verekedés lett, az egyik szavazatszámláló fegyvert rántott, őt a katonák, és a PKK-ellenes „faluőrök” belépése állította meg.

A dolog két elnöki dekrétum után nagyjbáól legális is: az egyikben megszüntették a szavazólapok érvényességi pecsétjét az idei voksolás előtt, a másikban pedig lehetővé tették, hogy a rendfentartó szerveket akármelyik állampolgár behívhassa a szavazókörökbe, ha éppen azt látja célszerűnek.

De a délkeleti, kisebbségi területeken a szavazókörökkel is variált az ankarai kormányzat: Van tartományban egyes falvakból 8 kilométert kellett hegyes-völgyes terepen gyalogolni, annak aki szavazni akart:

Arra a 2016-os puccs utáni helyzetben mindenki számított, hogy a választások menete nem lesz tiszta, de ami a délkeleti, főleg ellenzéki, HDP-s Şanliurfa tartományban a nap folyamán történt, még a törököket is meglepte.

A kormánypárt helyi erős embere Ibrahim Yıldız pár napja már lövöldözésbe is keveredett, emberei egy Suruçban tartott kampánykörútja során a piacon kerültek összetűzésbe a baloldali HDP-t támogató boltosokkal, és az egyik árus fiát meg is ölték. A fiú bátyja telefont kapott arról, mi történt, fegyvert ragadott és a helyszínre sietett barátaival. A kialakult konfliktusban a testvér, és Yıldız bátyja is megsérült, utóbbi bele is halt sebeibe, de rajtuk kívül még 7 sérültet szedett az incidens.

A pattanásig feszült helyzetben köszöntött be a vasárnapi választás, amelyen Yıldız, nyilván a kialakult konfliktus miatt, semmit sem bízott a véletlenre. A kisebb urfai, kurdlakta falvakban emberei elállták sok szavazó útját, de Suruç városában is tömegesen szavaztak mások helyett, nagy elégedetlenséget váltva ki.

A mobilos felvételek elterjedtek a Twitteren, és Törökországban jelelnleg épp az #UrfábanLopjákElAVálasztásokat (#UrfadaOyÇalınlıyor) hashtag a legnépszerűbb.

A csalás olyan nyilvánvaló módokon folyt, hogy azt már le kellett állítani. Yıldız néhány embere például nyíltan vitte be az előre kitöltött szavazatokkal teli urnát a helyi középiskolába. Azóta ezeket az urnákat érvénytelenítették.

2016 júliusában puccsot szerveztek Erdoğan ellen. Mai napig nem tudni biztosat arról, ki szervezte a katonai vezérkar nagy részének támogatását élvező puccsot, de a rezsim Fethullah Gülent, az USA-ban élő konzervatív vallási vezetőt, korábbi szövetségesét tette felelőssé a kísérletért. A puccskísérletet a lojális erők megakadályozták, ebben az elnök hívására utcára özönlő tömegek is segítségükre voltak.

A CNN tudósítása a puccskísérletről

A hatalmát addig is válságról válságra koncentráló rezsim a sikertelen puccsot az ellenzékkel való leszámolásra használta fel. Rendkívüli helyzetet léptettek életbe, amelyet azóta 7 alkalommal hosszabbítottak meg (Erdoğan ennek feloldását ígérte, amennyiben újra bizalmat kap.) Az elmúlt csaknem két évben több mint 50 ezer főt vettek őrizetbe, köztük katonákat, ellenzéki aktivistákat, ügyvédeket és újságírókat, több mint 2100 ítélet született, körülbelül 1500 alkalommal mondtak ki életfogytiglani szabadságvesztést a vádlottra, amit többnyire szigorított körülmények között kell tölteniük. A vád többnyire a puccsban, annak előkészítésében való részvétel, illetve egyéb, államellenes cselekedet (jellemzően terrorizmus támogatása). Az állam megtisztításának jelszavával 14 ezer főt rúgtak ki állásából: jellemzően tanárokat és bürokratákat.

Az egész pályás letámadás egyáltalán nem csak a puccsal összefüggésbe hozható ellenzék ellen indította meg Erdoğan. Rács mögé került számos szekuláris ellenzéki aktivista és újságíró, elsősorban a kurd ügy támogatói. A baloldali, főképp kurdok által támogatott Népek Demokratikus Pártja (HDP) vezetőinek nagy része rács mögé került. Noha a párt a kurd helyzet békés rendezéséért küzd, és a puccskísérletet is elítélték, vezetőit és aktivistáit azzal vádolták meg, hogy a török állammal fegyveres konfliktusban álló Kurdisztáni Munkáspártot (PKK) segítik, és elősegítették a 2015-2016-os isztambuli és ankarai bombatámadásokat. Selahattin Demirtaş, a párt egykori vezetője jelenleg a rácsok mögül az elnöki posztért (2016. november 4-e óta van előzetesben). De börtönben ül az Amnesty International törökországi irodájának vezetője is.

A pontot az i-re a mai, folyamatosan romló gazdasági helyzet miatt előrehozott parlamenti – és elnökválasztás tenné fel. A választás után lépne életbe az az alkotmánymódosítás, amit 2017 áprilisában szűk többséggel erősítettek meg népszavazás útján a törökök.

A jelenlegi választás után egy erős prezidenciális rendszer lép életbe: a kormány feje a miniszterelnök helyett a köztársasági elnök lesz, akinek az új kormány alakításán, miniszterek és magas rangú tisztségviselők kinevezésén túl arra is joga lesz, hogy egymagában rendeleteket bocsásson ki, és feloszlathatja a parlamentet is. A törvényhozás emellett eljelentéktelenedik: a képviselők innentől törvényeket javasolhatnak és az elnök által előterjesztett költségvetésről dönthetnek.

Időközben Erdoğan jelentősen növelte befolyását az igazságszolgáltatáson, és hadjáratot indított a sajtó ellen (a legnagyobb ellenzéki lapok többsége ma már megszűnt vagy kormánykézben van), és kijelenthető, hogy amennyiben nyer, Erdoğan intézményes kontroll nélkül elnökölhetne és kormányozhatna.

A keleti tartományokban 7 órakor nyitottak az urnák, de az ország nagyobb részében csak 8-tól lehet szavazni. Az 59 millió választásra jogosult lakos egyszerre választja meg a parlament összetételét, és szavaz elnökjelöltekre. Az urnák magyar idő szerint 4-kor zárnak. 

A 600 fős parlamentbe jutáshoz 10%-os küszöböt kell átugrania a pártoknak (ez a kurdbarát baloldai HDP esetén érdekes igazán), ezen felül szavazatarányosan osztják el a mandátumokat a pártlisták közt.

Az elnökválasztáson – amennyiben valamelyik jelöltnek (vagyis Erdoğannak) nem sikerül megszereznie a szavazatok abszolút többségét- második fordulót tartanak, amire július 8-án kerülhet sor.

{{pp_author_avatar}}
{{pp_author}}
{{pp_time}}
{{pp_content}}
Olvass tovább!