Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Királycsináló kisebbség

A török állam történetét végigkíséri a különböző nemzeti és vallási kisebbségek kálváriája. Az örmények eltűnésével a török nacionalisták célkeresztjébe az ország síita alevi vallási kisebbsége és a kurdok kerültek. Erdoğan hatalomra kerülése éppen azoknak a kurdoknak volt köszönhető 2002-ben, akik a hozzájuk hasonlóan a világi, katonai vezetés alatt álló török állam által üldözött modern iszlamistáktől, és vezetőjüktől várták helyzetük jobbulását.

A kurd tartományok Törökország délkeleti felén azonban átmeneti békefolyamatok ellenére mindig rebellis tartománynak számítottak. A szír határ melletti Urfa tartományban született például Abdullah Öcalan, a kurd militáns marxista PKK alapítója, aki éppen ezeken a területeken 1984 és 2013 között gerillacsapatokkal és a szegényparasztság támogatásával folytatott véres felkelést a török hadsereg és az őket támogató kurd földbirtokos réteg (agák) ellen. A konfliktusnak hozzávetőleg 40,000 áldozata lett. Eddig.

2014-ben azonban új kurd politikai mozgalom született. A Népek Demokratikus Pártja (HDP) a PKK-val némileg szemben a békés török-kurd rendezés, a nemzetiségi autonómia és a zöld szocializmus mellett állt ki, és főleg választásokon kívánt hatalmat szerezni.

Társelnökük, Selahattin Demirtaş diyarbakiri ügyvéd és jogvédő el is indult a 2014-es elnökválasztáson, ahol 9,76 %-kal (közel 4 millió szavazat) szép eredményt hozott. Igazi problémát azonban az újbalos mozgalom kiterjedése okozott 2015-ben:

Demirtaş ma a börtönből szavazott

A kurd kisebbség a 81 milliós török lakosság 17%-kát teszi ki, az 59 millió szavazóra jogosult közül ekkor közel 6 millió kurd, alevi és nagyvárosi török radikális szavazott a HDP-re.

A párt eddigi csúcspontja ez a 13%-kos eredmény, amellyel akkor megakadályozta Erdoğan miniszterelnöke, Ahmet Davutoğlu parlamenti többségét. Azóta és a 2016-os puccs óta lecsapott rájuk a kormányzat, a pártnak több mint 140 képviselője, polgármestere, és szinte az összes vezetője börtönben ül.

Ennek ellenére népszerűek, és Erdoğannak mindenképpen 10% alá kellene szorítania a HDP-t a déli kerületekben (Şanliurfa, Diyarbakir, Mardin, Hakkari, Şirnak, Derşim), hiszen akkor nem jutnak be, és az itt általában másodikként szereplő AKP, tehát Erdoğan pártja kapná az összes mandátumot. A jelenlegi szoros versenyben pedig éppen ez kellene az elnöknek a parlament ellenőrzéséhez.