Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

4+2 ügy, amiből kiderül, mennyire „szilárd bázisa” az ügyészség a jogállamnak

Ez a cikk több mint 5 éves.

A magyar ügyészség a jogállam szilárd bázisa és az is marad – hangoztatta Polt Péter legfőbb ügyész az ügyészség napja alkalmából tartott ünnepségen, Budapesten kedden.

A legfőbb ügyész szavai akár örömmel és bizakodással is eltölthetnék a szívünket. Csak hát az a helyzet, hogy van itt néhány ügy, amiről érdemes megemlékezni, még mielőtt a jogállam szilárd bázisát ünnepelni kezdjük.

1. Azeri mutyi: a brutális baltás gyilkost, Ramil Safarovot Orbán Viktor döntése alapján adták ki Azerbajdzsánnak, bár idehaza hosszú börtönbüntetést kellett volna leülnie. Hazatérve nem csak hősként ünnepelték a hadnagyot, de egyből őrnaggyá is előléptették. És láss csodát: valahogy pont abban az időszakban, amikor Safarovot visszaküldtük az azerieknek, egy meglehetősen gyanús, az azeri miniszterelnök-helyettes fiához köthető bankszámláról bődületes pénzek érkeztek egy szoros bakui kormánykapcsolatokkal rendelkező offshore cégnek a magyar MKB bankban vezetett bankszámlájára. Az ügyben a Jobbik és az esetet feltáró Átlátszó.hu is tett feljelentést – méghozzá hivatali vesztegetés, pénzmosás és pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának gyanújával –, mégsem történt semmi. A vicc az egészben az (már ha valakinek van kedve nevetni), hogy a Jobbik feljelentését azzal dobták vissza Polték, hogy sajtóértesülésekre támaszkodva nem indítanak vizsgálatot, az Átlátszó feljelentését meg azzal utasították el, hogy korábban sem nyomoztak, most sem fognak. Azóta sincs fogalmunk se, miért adtuk ki a baltás gyilkost, és mi lett a dollármilliárdok sorsa.

2. Rogánék gigabiznisze: a letelepedési kötvénynek többen és többször is nekifutottak, Rogán Antal nagy találmánya ugyanis bár biztos rémesen sok pénzt hozott az offshore cégeknek, viszont megannyi nemzetbiztonsági kockázatot is hordozott magában. Már önmagában a közvetítőcégek engedélyeztetési eljárása sem állta volna ki egy esetleges hatósági ellenőrzés próbáját, az pedig, hogy az elmúlt években több olyan személy is vásárolt magyar letelepedési kötvényt, akik Magyarország és az EU számára is komoly biztonsági kockázatot jelentenek, minimum egy alapos vizsgálatot megért volna. És akkor arról még nem is beszéltünk, hány milliárd forintot (20-at) bukott a magyar állam ezen a kis bizniszen, miközben a Fidesz-közeli offshore cégek taroltak… De – talán mondanunk sem kell – az ügyészség semmi kivetnivalót nem talált a dologban, vizsgálat nem indult. Ja, és a legújabb hírek szerint az egy időre felfüggesztett letelepedési kötvénybiznisz kicsit más formában újraindult. Miért is ne?

3. Kósa Lajos mesés megtévesztése: történt egyszer, hogy egy csengeri asszony felbukkant a semmiből, és úgy döntött, hogy Kósa Lajos debreceni polgármesterre bízza 1300 milliárd forintos örökségét, hogy abból a jó polgármester államkötvényeket (mi mást?) vegyen, ezzel párhuzamosan pedig ajándékozott volna 800 millió forintot Kósa anyukájának is. Minderről közjegyzői okirat is készült. Elég hihetetlen történet, ugye? Nos, az ügyészség szerint nem, sőt, hiába ismerte el félig-meddig még Kósa Lajos is, hogy az okiratban foglaltak igazak, Polték nem voltak hajlandóak vizsgálatot indítani az ügyben. Azóta szerencsére Kósa is megtalálta a bűnbakot a történetben: most éppen az ellenzék nyakába akarja varrni a sztorit.

4: Tállai „benzinárcsökkentő” András esete: személyes kedvencem a NAV-elnök közbenjárása benzinügyben, aki észlelve, hogy Mezőkövesden és térségében drága az üzemanyag, leszólt a MOL-nak, akik rögvest csökkentették is a fránya árakat. Szél Bernadett hivatali visszaélés alapos gyanúja miatt tett feljelentést. Az ügyészség elutasította (meglepő, mi?), mondván, Tállai országgyűlési képviselőként

„a köz érdekében járt el.”

Mondjuk mi mást is várhattunk volna, miután maga Orbán Viktor is gratulált Tállainak a közbenjárásért?

+1. Amikor Farkas Flóriánt kéne megtalálni: természetesen vannak ügyek, amelyekben nyomoz az ügyészség. Csak aztán néha az is megesik, hogy nem találják a gyanúsítottakat. Ilyen például a Híd a munka világába elnevezésű (rosszemlékű) 2013-as program ügye, amelyben amúgy már 2016-ban bebizonyosodott, hogy jócskán történtek szabálytalanságok, az Emberi Erőforrások Minisztériuma még a pénzt is visszakérte az Országos Roma Önkormányzattól, indult is nyomozás 1,6 milliárd forintos költségvetési csalás gyanúja miatt, és bár tudjuk, hogy a program kitalálója Farkas Flórián volt, az ügyben gyanúsítotti felelősségre vonásról szó se esik. Farkas Flórián meg ott ül a Parlamentben, újra.

n+1. A csigalassú Tiborcz-ügy: végezetül essék szó a saját lábon álló szupervállalkozóról, Tiborcz Istvánról is. Az Elios-ügy hónapokkal ezelőtt villanyozta fel a közéletet, amikor az OLAF-jelentésből kiviláglott, hogy Tiborcz István cégének közvilágításos közbeszerzései finoman szólva is gyanúsak. És bár a választások előtt már-már kínosan sorjáztak az Elios-ügy újabbnál újabb botrányai, valahogy az ügyészség nem nagyon csipkedte magát nyomozás közben.

Így tiltakozott az Együtt még a választások előtt a Legfőbb Ügyészségnél az Elios-ügy lassúsága miatt (Forrás: Együtt/Facebook)

Funfact:

Ugyanaz a Pest Megyei Főügyészség nyomoz az Elios körüli visszaélések miatt, amelyik tette azt két éve is, és amely végül azzal zárta le az ügyet, hogy nem történt bűncselekmény.

Polt Péter még márciusban mindenkit megnyugtatott, hogy valódi nyomozás folyik a Tiborcz-ügyben. Ehhez képest a napokban Jávor Benedek jelentette be, hogy feljelentette az Országos Rendőr-főkapitányságon az ügyészséget. Azt kéri, a hatóságok vizsgálják ki, az ügyészség miért nem tesz semmit az Elios-ügy felderítésére. Polt Péter erre reagálva újfent elismételte, hogy az ügyben folyik a nyomozás.

Ugye mindenki megnyugodott?

Lényegében az azért elmondható, hogy az ügyészség az elmúlt években olyan ügyekben, amelyek kormányközeli bizniszeket vagy politikusokat érintettek, nem nagyon mutatott hajlandóságot érdemi vizsgálat lefolytatására. Ami viszont alapvetően kérdőjelezi meg Polt Péter azon állítását, miszerint az ügyészség a jogállam szilárd bástyája lenne – hiszen ennek alapfeltétele lenne, hogy a jogállamiság összes feltételének betartása és betartatása minden magyar állampolgárral – köztük a politikusokkal is.

Ha valóban így történne, ha a Kósa Lajosok, Farkas Flóriánok és Tiborcz Istvánok gigantikusan gyanús ügyeinél is remélhetnénk, hogy a jogállamiság érvényesül, akkor lenne okunk ünnepelni az ügyészséget. Jelenleg erre nem sok lehetőségünk adódik.