Az elmúlt 10 évben több mint 160 ezer ember maradt ki a közszféra béremeléseiből (na, nem mintha olyan sok lett volna belőlük, legfeljebb kármentés folyt).
A Népszava információi szerint már egy hónapja tart az idei egyeztetés a köztisztviselők és közalkalmazottak béremelésének lehetőségéről a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) javaslatai alapján – ezek közül az egyik a diplomás minimálbér felvetése, amelyről Boros Péterné, az MKKSZ elnöke jelezte, a kormány nem utasította el.
Ami ennél jelentősen aggasztóbb, az viszont az, hogy a költségvetésben nincs fedezet bármilyen béremelésre, ezért a gazdasági tárca a szakszervezetektől kért javaslatokat az emelés mértékére, hogy ezután kezdhessenek lobbizni a kormánynál a szükséges pénzért.
Ami egyelőre biztosnak látszik, hogy a kormánytisztviselőknek a törvényben rögzített életpálya-modell alapján jövő januártól jár emelés, ez 30 ezer munkavállalót érint, viszont ahogy azt az elmúlt időszakban is láttuk (például a kultúra területén dolgozók esetében), könnyen elképzelhető, hogy a 160 ezer közszolga szemét ismét csak bérpótlékkal szúrják ki, ami hosszú távon nem oldja meg a problémát.
Boros Péterné a Népszavában békülékeny hangot ütött meg, ám jelezte azért:
türelmüket és megegyezési szándékukat megmutatták, amikor az önkormányzatoknál hónapok óta tartó sztrájksorozatot felfüggesztették, de ha a kormány részéről nem látják a béremelés szándékát, készek folytatni a tiltakozó akciókat.
Hasonló megmozdulásoktól más szakszervezetek sem riadnának vissza, ám egyelőre a kormányalakítás miatt az sem teljesen tisztázott, hogy május végén, a következő találkozón kivel ülnek majd asztalhoz. Az eddig a munkaerőpiacért felelős államtitkár, Cseresnyés Péter ugyanis Palkovics László friss, innovációs és technológiai minisztériumának parlamenti államtitkára lesz, úgyhogy az érdekegyeztetés folytatása már más kezébe kerül majd.
A közszféra dolgozóinak sorsa régóta meglehetősen mostoha, és az Orbán-kormányok sem sokat igyekeztek javítani a helyzeten. Bár Lázár János kancelláriaminiszterként több ízben is zászlajára tűzte a bürokráciacsökkentést, valójában az állami alkalmazottak száma folyamatosan nőtt, miközben paradox módon folyamatos munkaerőhiánnyal is szembesülni kellett jónéhány szegmensben (például önkormányzati dolgozókból vagy éppen pedagógusokból rendre akad hiány).
Az azóta elhunyt Demján Sándor a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnökeként tavaly december elején egyenesen „350 ezer felesleges állami alkalmazottról” beszélt, és azt ígérte, a választások után keményen, sőt, agresszíven fognak majd érvelni a kormánynál annak érdekében, hogy ezeket a dolgozókat „átirányítsák” az üzleti szférába – kijelentése ellen a szakszervezetek dühösen tiltakoztak.
Ezután januárban nagyléptékű létszámleépítésekről lehetett hallani, ezt azonban a Nemzetgazdasági Minisztérium határozottan cáfolta. A bérkérdés azonban azóta is nyitott, bár például az önkormányzati dolgozók valóban több ízben is sztrájkoltak, ennek látható eredménye a tárgyalásokon kívül nincs, a mostani információk azonban minimum gyanúra adhatnak okot: ha a költségvetésben egy ilyen léptékű kiadásra, ami 160 ezer állami munkavállaló bérét rendezné, nincs fedezet, akkor vajon mire számíthatnak mindazok, akik immár 10 éve várják, hogy munkaadójuk, a magyar állam végre tisztességesen megfizesse a munkájukat?
