Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Migráns orvosnak köszönheti állapota javulását az agyvérzésen átesett nő

Egy H. László nevű Facebook-felhasználó tanulságos posztja egyszerre világít rá a magyar egészségügy és a migránshisztéria visszásságaira.

Két héttel ezelőtt, amikor édesanyámat a mentő stroke-gyanúval bevitte, mindenen járt az agyam. Mennyit kell várnunk a…

Posted by Hámori László on Saturday, 10 March 2018

A férfi édesanyja történetét meséli el, aki stroke-kal került kórházba. A beteg nő átkerült a Dél-Pesti Kórházba egy olyan belgyógyászati kórterembe, ami H. László beszámolója szerint sokkal inkább hasonlított egy elfekvőre, mint kórteremre. A férfi leírása szerint az itteni ápolók a hozzáállását az alábbi párbeszéd fémjelezte:

Ápoló 1.: ” Le kéne már cserélni ezeket az ágyakat. Megint leesett a néni.”
Ápoló 2.: ” A betegeket kellene lecserélni”…

Édesanyját négy nap után küldték haza. A férfi elmondása alapján a nő kezelőorvosa lemondóan beszélt a beteg állapotáról, említve az idős kori leépülést, illetve azt, hogy el kell fogadniuk: önellátásra már valószínűleg soha nem lesz képes.

Másnap este állapotának romlása miatt vissza kellett vinnie a kórházba.  H. László szerint rendkívül lassan érkezett ki az ügyelet: állítása szerint éjjel kettő órakor telefonált, de végül csak négy órakor érkeztek meg.  Ezt követően kihívták a beteghez a mentőt, ami reggel fél kilenckor érkezett meg a kórházba.

Ahogy a férfi írja, ugyanabba a kórházba került vissza az édesanyja, ugyanarra az osztályra, de egy másik emeletre, így másik orvoshoz.

Hámori elmondása alapján az új kezelőorvos hozzáállása, mentalitása, gondoskodása „egészen más dimenziókat nyitott meg a gyógyulásban”. A férfi ezért élt a szabad orvosválasztás jogával, az új orvost kérte fel kezelőnek – annak ellenére, hogy a régi a jogszabályok szerint még szintén köteles lett volna ellátni édesanyját.

„Az új kórterem sem volt sokkal jobb, mint a korábbi, de legalább az odafigyelés, az ápolók, a kezelés teljesen más volt” – írja H. Elmondása szerint az a benyomás alakult ki benne ezen a ponton, hogy  „a hazai egészségügy állapota ellenére is van lehetőség arra, hogy elhivatott, szakmájukat szerető és esküjükhöz hű szakemberek segítsenek a betegeknek”.

H. László szerint édesanyja állapota rendkívül sokat javult: „jön-megy a lakásban, éjjel felkel mert éhes, és kimegy konyhába szendvicset készíteni magának. Tudata, beszéde kristálytiszta. Pont olyan, mint régen volt” -írja.  Bár – mint fogalmaz – „agyi keringési zavart meggyógyítani nem lehet, de alapos, odafigyelő kezeléssel, törődéssel, és szakmai alázattal talpra lehet állítani a beteget”

A férfi csak a történet végén tér ki arra -amibe elmondása szerint a procedúra közben nem is gondolt bele -, hogy édesanyja új kezelőorvosa, egy  minden bizonnyal bevándorló férfi, egy bizonyos dr. Hassan Khouri volt.

Olvass tovább!