Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Tízezrek tüntettek a hétvégén Brüsszelben és Tel-Avivban az embertelen menekültpolitikák ellen

Szombaton Tel-Avivban 20 ezren tiltakoztak, mert a kormány börtönbe zárná azokat az afrikai menedékkérőket, akik nem hagyják el önszántukból Izraelt. Brüsszelben is emberi menekültpolitikáért tüntettek vasárnap: itt több mint tízezren akarták kifejezni szolidaritásukat a menekültekkel, akiket szerintük magukra hagy a belga állam.

Egy korábbi tüntetés Ruanda izraeli nagykövetsége előtt, 2018 febráur 7-én; fotó: Miriam Alster/Flash90

Nem a deportálásra!”, „mind emberek vagyunk”, „a menekültek és helyiek elutasítják, hogy ellenségek legyenek” – ilyen és hasonló szlogenekkel vonult fel szombaton 20 ezer ember, helyiek és afrikai menekültek, a Haaretz napilap híradása szerint Tel-Avivban.

Ebben a városban él azoknak az afrikai menedékkérőknek nagy része, akiknek az izraeli kormány év elején két lehetőséget ajánlott fel: vagy elhagyják az országot, vagy börtönbe mennek.

„Azok, akik beszivárogtak, egyszerű választás előtt állnak: vagy együttműködnek velünk, és önként távoznak, tisztelettel övezve, emberségesen és törvényesen, vagy minden rendelkezésünkre álló lehetőséggel élnünk kell. Remélem, hogy az együttműködést választják”

– így vezette fel Benjamin Netanjahu a kormány terveit.

Mintegy 40 ezer afrikai menedékkérőről van szó, akiknek túlnyomó többsége eritreai vagy szudáni állampolgár. Lévén, hogy hazájukba nem lehet visszatoloncolni őket („emberségesen és törvényesen”), a terv szerint Ugandába vagy Ruandába küldenék őket. A menedékkérőknek 3000 eurót adnának, az említett afrikai kormányoknak pedig 5000 dollárt fizetnének menekültenként.

A bejelentés után széles körű kampány indult Izraelben a kormány döntése ellen, és az érintett menekültek is jelezték, inkább a börtönt választják, mert ez sokkal biztosabb, mint az, ami Afrikában várná őket.

Ezeknek az afrikai menekülteknek helyzete hosszú évek óta húzódó probléma Izraelben, és a kormány egyre drasztikusabb módszerekkel kívánja kezelni.

Az elsődleges gond az, hogy nagy részük Tel-Avivban, méghozzá a város amúgy is szegényebb déli negyedeiben telepedett le, az egyik tüntetőt idézve azért, mert a hatóságoktól ide kaptak buszjegyet.

Ez a nagy koncentráció persze feszültségekhez és számos konfliktushoz, az idegengyűlölet felerősödéséhez vezetett, az izraeli állam pedig következetesen elutasította a valóban háborús állapotok közül érkezők befogadását: az ENSZ szerint 2009 óta csupán 200 eritreai, illetve szudáni kapott menedékjogot az országban.

2012-ben egy nagyobb kampány nyomán csaknem négyezer menedékkérőt sikerült távozásra bírni vagy kitoloncolni az akkor becslések szerint 60 ezer fős közösségekből. 2013-ban pedig befejeződött az egyiptomi határon létesített 230 kilométeres kerítés felállítása, amivel jelentősen lecsökkent az elsősorban innen induló szabálytalan határátlépések száma.

Ugyanennek az évnek decemberében Benjamin Netanjahu kormánya elfogadott egy olyan törvényt, amely lehetővé tette, hogy a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezőket egy félig zárt internáló központban helyezzék el, ahol naponta háromszor kell jelentkezniük, és muszáj ott tölteniük az éjszakát.

E döntés nyomán szerveződött 2014 januárjában a menekültek és támogatóik első tömegtüntetése, amelyen 30 ezren vettek részt. Az afrikaiak háromnapos sztrájkot is hirdettek, ami elsősorban az őket foglalkoztató vendéglátást és a szállodai szektort érintette.

Azóta a helyzet csak fokozódott, hiába csökkent le jelentősen a menekültek száma. A múlt héten megkezdődött a távozást visszautasítók bebörtönzése, és tiltakozásképp éhségsztrájkba kezdett több bebörtönzött menedékkérő.

Azokat, akik meghallgatásukon elutasították, hogy kitoloncolják őket, azonnal börtönbe szállították. Köztük két olyan férfit is, akiket Izraelbe érkezésük előtt Egyiptomban megkínoztak, de menedékkérelmüket ennek ellenére elutasították.

A belügyminiszter utasítása szerint a börtönben itt korlátlan ideig maradhatnak, még akkor is, ha esetleg hajlandóak lennének távozni az országból – írja a Haaretz.

„Emberáradat a szolidaritás és a humanizmus érdekében”

Brüsszelben kissé más körülmények között, de hasonló szellemben került sor egy újabb jelentős tüntetésre vasárnap. Mint arról mi is beszámoltunk, a brüsszeli polgárok több hónapja, de különösen a téli hideg napok érkezése óta szervezkednek annak érdekében, hogy ne kényszerüljenek az utcán éjszakázni a városban tartózkodó menekültek és migránsok.

Az egyre gyakoribb rendőri zaklatásoktól is megpróbálták megvédeni a külföldieket, amit megkönnyített, hogy rendőrségi vagy más hivatalos forrásokból rendszeresen előre értesülnek a rendőri razziák időpontjáról.

A rendőrség szerint kb. 10 ezer fős, tehát jelentős tüntetés résztvevői „emberi” migrációs és menekültpolitikát követeltek. 130 szervezet csatlakozott a demonstrációhoz, ami az Emberi Jogok Ligájának elnöke, Alexis Deswaef szerint arra utal, hogy az ellenállás egyre erősebb a kormánnyal szemben, amely hagyja, hogy egy „identitárius és nacionalista párt” uralja a politikáját.

Az utalás az Új Flamand Szövetségre (N-VA) vonatkozik, ők adják a menekült- és migrációs ügyekért felelős államtitkárt is, aki Szudánba toloncoltatott vissza menekülteket: Theo Franckenről itt írtunk korábban. Az N-VA a 2014 tavasza óta kormányzó négypárti koalíció meghatározó ereje, Francken lemondatása esetén belengették kilépésüket, ami új választásokat vonna maga után.

A szövetségi belga kormány nemrég bejelentette, hogy a házkutatások megkönnyítését tervezi a kitoloncolások felgyorsítása érdekében, a törvényjavaslat nagy visszatetszést keltett a nagyobb állami szerepvállalást elvárók körében.

A menekülteket segítők megfélemlítését célzó intézkedések és a rendőrségi akciók helyett a tüntetők több befektetést kértek a befogadó politikákba. Szerintük rendészeti megoldások helyett politikaiakra van szükség.

Olaszországban a fasizmus szelleme kísért

A Brüsszel-Tel-Aviv tengely (és ezt persze konkrétan értjük) kellős közepén, Olaszországban is ezrek vonultak utcára a hétvégén, elsősorban a szélsőjobb és az antifasiszta erők.

A partjaihoz kisebb számban, de továbbra is érkező menekültek problémáival magára hagyott országban a migráció központi kérdéssé vált a jövő vasárnap esedékes választások kampányában.

Az elmúlt hetekben több városban is sokasodtak az antifasiszta akciók, szombaton pedig több mint 110 demonstrációra került sor a nagyvárosokban. Rómában a mainstream baloldal, így Matteo Renzi volt kormányfő is felvonult a „fasizmus visszatérése” ellen, miközben a radikális baloldal épp az ő neoliberális munkapiaci reformja ellen tüntetett.

Valóban a migráció lenne a legnagyobb gond ezekben az országokban?

Mindennek alapján az is lehetne a konklúziónk, hogy az említett helyeken, esetleg a fejlett országokban jelenleg a migráció az egyik legfontosabb társadalmi-politikai probléma. Közelebbről megnézve azonban a három országban zajló eseményeket és a politikai kontextust, pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy a migrációs- és menekültpolitika a politika központi elemévé vált.

Nem feltétlenül azért, mert olyan kiemelkedő a valódi jelentősége a lakosság mindennapjaiban, hanem inkább azzal összefüggésben, hogy a politikai spektrum jobbra tolódása, a szolidaritást és a jóléti konszenzust megkérdőjelező ideológiák és programok miatt nagy szükség van arra, hogy a vezetők bűnbakokat tudjanak felmutatni.

Mások – a segélyezettek-drogosok-barnább bőrűek-munkakerülők-melegek stb. – mellett a bevándorlók, de főleg a migránsként azonosított külföldiek ideálisan felhasználhatóak e célra.

Az „idegenekkel” látványosan kegyetlen állam ilyen perverz módon biztosítja arról híveit, hogy őrzi a „nemzet testét”. Csak a mieinknek jár emberség, üzeni a szélsőjobb Északi Liga új sztárja, Matteo Salvini: „előbb az olaszok”.

Csakhogy, ha egy politikai közösség legfőbb összetartó erejévé az „idegenek” kirekesztése válik, akkor ennek fenntartásához egyre fokozni kell a retorziókat: Olaszországban ma már a választási győzelemre leginkább esélyes pártok azt követelik, egyetlen menekültszállító hajót se engedjenek a partok közelébe. Az izraeli kormány olyanokat zár börtönbe, akik semmilyen bűncselekményt nem követtek el, és a belga kormány kész saját polgárainak jogait is csorbítani, ha menekülteket szállásolnak el.

Mindez nemcsak az idegengyűlöletet és a rasszizmust táplálja, a társadalom polarizációját fokozza, hanem felszámolja ezeknek az államoknak liberális-humanista alapértékeit is. Ráadásul olyan zsákutca, ahonnan nagyon nehéz kihátrálni.

Az antiszociális politikák nyomán felőrlődő nemzeti szolidaritás helyett a szélsőjobb eszméit kölcsönvéve ugyanis csak egy darabig lehet maximalizálni a szavazatokat. Idővel azonban a középpártok vagy a szélsőségek túszaivá válnak, mint Charles Michel kormánya Brüsszelben. Vagy teljesen elveszítik hitelüket, pláne akkor, ha a fasizmus ellen szólalnak fel, mint az elvileg balközép Matteo Renzi, akinek két éves regnálása nyomán egyes római iskolákba a szülőknek kell bevinni már a krétát is.

Címlapkép: a brüsszeli tüntetése eleje, forrás: Twitter 
Olvass tovább!