Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Szétverheti a belga kormánykoalíciót a menekültellenes miniszter, aki a szudáni diktátornak toloncolt ki menekülteket

Különösen elmérgesedett a belga kormánykoalíció helyzete január első heteiben. Charles Michel miniszterelnök koalíciós kormányában ugyanis fontos szerepet játszik a flamand nacionalista-konzervatív párt (N-VA – Új Flamand Szövetség) által a kormányba delegált Theo Francken, aki a belga muszlim- és bevándorlóellenes politika arcává vált.

Franckent a belga sajtó most azzal vádolja hogy a nemzetközi jogot áthágó módon, nemrég különalku keretében toloncolt vissza a diktatórikus Szudánba olyan menekülteket, akikre az országban üldöztetés és kínzás is várhat. Az állítások szerint a kitoloncolásokat Francken bevándorlási miniszter eszközölte, miután a hazaküldöttek átvételéről megegyezett Omár al-Basírral, Szudán teljhatalmú elnökével.

Basír külön átadott a belga kormánynak egy 43 névből álló listát, amelyen a szudáni rezsim által keresett, elvileg a nyugat-európai államban menekültként tartózkodó célpontot jelöltek meg, a bevándorlási miniszter pedig tavaly nyáron kilenc keresett személyt már vissza is küldött Brüsszelből az afrikai országba.

Az értesüléseket felháborodás követte a belga közvéleményben. Emberi jogi szervezetek szerint Francken lépése súlyos károkat okoz Belgium megítélésében a nemzetközi közvéleményben, és a titkos különalku sértheti a genfi egyezmény alapelveit is.

Ráadásul kérdésként megfogalmazódott az is, hogy vajon mi lett a sorsa a Szudánba visszaküldött kilenc menekültnek. Róluk ugyanis úgy hírlik, hogy al-Basír rezsimje börtönökben kínozza őket. Kort Debeuf a Tahrír Közel-Keleit Politikai Intézet szővivője már azt is kritika tárgyává tette, hogy Francken egyáltalán meghívta Brüsszelbe a nyugati államoknak általában vállalhatatlan szudáni rezsim több képviselőjét is, nemhogy még megállapodást is kössön velük.

Francken ugyanis független információk szerint a katonai diktatúra titkosrendőrségének adott beutazási engedélyt Belgiumba, ahol a 43-as listán szereplő személyeket keresték menekültszállásokon, valamint táborokban országszerte. Debeuf maga három, Szudánba visszakényszerített emberrel is beszélt, titkos körülmények között, ezekből kiderült, hogy, őket biztosan érte fizikai bántalmazás Szudánban.

Belgium 2015 óta ugyancsak szembe kellett, hogy nézzen az európai menekülthullám következményeivel. Ekkor alakult ki a brüsszeli Maximilien Parkban az a spontán menekülttábor sátrakból, ahol emberek százai várják szinte minden nap kérelmük belgiumi elbírálását, esetleg itt tartanak pihenőt, mielőtt a Nagy Britanniába való átjutással próbálkoznának.

Charles Michel jobbközép kormánya sokak szerint egyszerűen képtelen volt megbirkózni ezeknek az embereknek az akár ideiglenes elhelyezésével, a helyzet kezelésével. Ez lehetőséget adott a koalíciós partner flamand nacionalistáknak, és a karizmatikus, vezetői ambíciókat is dédelgető Theo Franckennek arra, hogy bevándorlóellenes politikáját jobban érvényesíteni kezdje.

Francken megígérte, hogy illetékes miniszterként azon lesz, hogy a menekültek eltűnjenek Belgiumból, az emberi jogokat figyelmen kívül hagyvakkal pedig nem törődik majd. Álláspontjának a flamand, euroszkeptikus nemzeti mozgalmon kívül is sok híve van, különösen a 2016-os brüsszeli terrotámadások óta.

A most megfogalmazott kritikákra sem Francken, sem pártja nem reagált érdemben, de a botrány kirobbanása, és elhúzódó hatása folytán Charles Michel miniszterelnök nemrég leállította a tavaly nyár óta titokban folyó hazaszállításokat.

(dw.com // Kép: Wikimedia Commons)

Olvass tovább!