Együttérző a kormány, de egyben rém érzéketlen is

A változatosság kedvéért kezdjük egy jó hírrel. Lázár János az eheti Kormányinfón elsőként reagált érdemben a közvéleményt hete óta foglalkoztató, hazai zaklatási botrányokra (pedig korábban is ő volt az, aki kimondta: a kormánynak nincs ebben az ügyben dolga, mi pedig akkor megírtuk, miért nincs ez így).

A Miniszterelnökség első embere közölte: a leghatározottabban elutasítják az erőszak minden megnyilvánulását és a hatalommal való visszaélés minden formáját.

Lázár szerint az áldozatok az elmúlt években nem tettek bejelentést “érthető okoknál fogva”, ez a személyes döntésük, és a magánszféra olyan része, amelyet illetően a kormánynak beavatkozási lehetősége nincs. És bár a miniszter úgy vélte, hogy a jog megfelelő védelmet biztosít, ha az áldozat él ezzel, de azt is jelezte, hogy ha az áldozatok oldaláról felmerül az igény jogszabály-módosításra, akkor azt mérlegelik, azonban minden eset más.

“A zaklatási ügyeket illetően a kormányzatban és a kormánypártokban az emberi méltóságot tartják a legfontosabbnak, ami ez esetben az áldozatok védelmét jelenti” – jelentette ki Lázár János.

Szóval ez valójában egy ilyen “hoztam is meg nem is” megoldás, de lényegesen jobb annál, mint amit a vakkomondorok kormánya (melynek miniszterelnöke “nem foglalkozik nőügyekkel“) eddig képviselt. Garancia persze semmire sincs, de örüljünk annak, hogy legalább egy kormánypárti, nem élből elutasító kijelentés is elhangzott az ügyben.

Már nem volt ennyire együttérző és problémaérzékeny Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, amikor a szociális munka napja alkalmából igyekezett szépeket mondani. Erős aránytévesztés ugyanis, amikor a szociális szféráért is felelős miniszter úgy értékeli a helyzetet, hogy:

már nem a kilátástalanság, a perspektívanélküliség jellemzi a szociális munkát, mint korábban.

Főleg azért meglepő Balog kijelentése, mert forrás- és munkaerő-hiányos ágazatról beszélünk, ahol egy szociális munkás alig valamivel a létminimum felett tengődik, és bár a kormány szokás szerint nagy mellénnyel lobogtatja a szférában dolgozók béremelését (valóban, tény, azt ígérték, hogy idén év végére az átlagbér 208 ezer forintra emelkedik, őrület!), valójában a helyzet az, hogy a fizetések olyan sokáig nem emelkedtek, hogy a mostani emelések csak tűzoltásra jók.

De még ennél is meglepőbb, hogy Balog szerint a szociális munkásokat nem jellemzi immár perspektívanélküliség – hisz ugyan mit várhatna bárki, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma oly nagyra becsüli dolgozóit, hogy megesik: a szociális és gyermekvédelmi ágazat dolgozóinak pótlékára szánt összegből csoportosítanak át 90 milliót egy bicikliversenyre? Ha másra nem is, arra jó volt ez a húzás, hogy kiderüljön: hogyan gondolkodik a szociális szféra és a sport közti prioritáskülönbségről a mindkét területért felelős minisztérium, élén Balog Zoltánnal. Szóval mi a helyzet a kilátástalansággal?

És ha már Balognál a szó, álljunk meg egy pillanatra egy másik nagy öngól mellett is.

“Farkas Flórián az első cigány vezető Magyarországon, akivel érdemben lehet és lehetett együttműködni. Az Országos Roma Önkormányzatnak az elmúlt huszonöt évből volt négy botránymentes éve, amikor Farkas Flórián volt az elnök.”

Bizony, így méltatta Balog Farkas Flóriánt alig két hete. És akkor lássunk pár tényt erről a hétről az első botránymentes cigány vezetőről. Jelenleg is 5 (öt!) különböző nyomozás zajlik az általa oly botránymentesen vezetett ORÖ korábbi ügyei és projektjei kapcsán, a rendőrség megerősítése szerint. Van köztük:

  • hivatali vesztegetés
  • csalás
  • hűtlen kezelés
  • hivatali visszaélés.

Ugye, így képzelünk egy botránymentes vezetőt? Vegyük még hozzá a feddhetetlen jellemhez az igazmondást is, mint alapkritériumot. Ezzel kapcsolatban pedig csak annyit jeleznénk, Farkas Flórián a minap a Demokratának azt nyilatkozta:

„semmilyen büntetőeljárás nincs ellenem. Aki mást állít, az hazudik. Ez az ellenzék szánalmas vesszőparipája, csakhogy egyetlen hivatalos szerv sem támasztotta alá.”

Jó, jó, kezd Balog kicsit unalmas lenni, de Schmidt Máriával együtt azért izgalmas lehet még egy kicsit, ugye?

Schmidt Mária és Balog Zoltán Kertész Imre emléktáblája előtt (Kép forrása: MTI)

Ők ketten ezen a héten avattak egy emléktáblát Kertész Imre születésének 88. évfordulója alkalmából. Szép kis megemlékezés volt, már-már megható is lett volna – ha részt vesz rajta bárki, akit nem a kormány enged oda a valahogy alig meghirdetett eseményre. Mert hogy sem az író barátait, de még a kiadóját sem sikerült felkérni erre a jeles eseményre, ahol Balog és Schmidt parádézott, maroknyi arra tévedt érdeklődő és a sajtó félkaréjában, és miközben a beszámolók szerint leginkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy jelezzék, az író életműve és alakja nem kisajátítható, lényegében szavaiknak tökéletesen ellent mondva avatták fel a szerény táblát.

Ja, és hogy még szebb legyen a dolog keretezése: az emléktábla arra a házra került (Kertész évtizedes lakóhelyére), ahol emlékmúzeumot is tervez majd létrehozni az a Kertész Imre Intézet, amelynek születését a kormány önhatalmúlag, a szakma megkerülésével, de 1 milliárd forinttal kistafírozva rendelte el. Nem szabad kisajátítani, mi?

Vegyük példaként Kocsis Mátét, aki viszont Bud Spencer szobrot avatott a minap. Szó se volt kisajátításról, meg elhallgatásról: Kocsis széles tömegekkel ünnepelte együtt (kitűzővásárlós bódék és szelfizésre alkalmas egészalakos kartonspencer társaságában), hogy a VIII. kerülethez semmilyen módon nem köthető legendás színész szobrot kapott a kerületben. Sőt, megvillantotta emberi oldalát is a kerület első embere:

Jó, oké, de mit keres egy Bud Spencer szobor a Józsefvárosban? Erre is van indoklás, hát hogyne lenne, és ez a legszebb az egészben:

„mélyen vallásos emberként nem csupán a házasság és saját családja iránt volt élete végéig elkötelezett, de adakozásai, jótékonykodásai révén számos megmozdulásával törekedett mások megsegítésére is. Életútjával olyan példát szolgáltatott, amely mindenképp megismerésre méltó és követendő a mai generációk számára is”.

Vallás, házasság, család – alapértékek, amelyeket a fideszes polgármester kerületében elhelyezett szoborral kapcsolatban ki kell emelni. Aztán már csak néhány szimpatikus kép kell egy baráti húslevesezésről, meg egy díszes ünnepség, és minden rendben is van. Jövőre választások, végülis addig kell adni valami szépet az embereknek.

Ne legyünk azonban igazságtalanok: Kocsis Mátéról egyébként a sajtómeghívóból az is kiderült, hogy van személyes kapcsolata Bud Spencerrel és a filmjeivel, “legalábbis amikor megnézett egyet, utána pár óra múlva már más színben látta a világot.”

Javasolnánk ezt a kormány többi tagjának is. Amíg le vannak kötve a filmnézéssel, legalább nem csinálnak semmi olyasmit, amiktől felmegy az ember vérnyomása.

Kapcsolódó cikkek