Az őcsényi migránsgyűlölet mutatja az ellenzéki gondolat teljes vereségét

Egy Tolna megyei kistelepülésen, Őcsényben nagy vihart kavart, hogy a hétvégére üdülni mentek volna a faluba a magyar állam által már menekültként elismert emberek. A falugyűlésen a táborozást szervező MigrationAid képviselője, és az üdülés helyszínéül szolgáló panzió vezetője el se tudta mondani az érveit. Záporoztak a kormány propagandájából ismert tételek, ezek terroristák, bántani fogják a nőket, stb. Miközben háború elől menekülő emberekről van szó, akik csak pihenni szeretnének.

plakat-bevandorlas-trafik-clk.jpg

(Fotó: 444.hu)

Megállhatnánk itt, és elintézhetnénk annyival a dolgot, hogy undorító a kormány propagandája, ezek pedig mind buta, gonosz emberek. De nem érdemes. Nem érdemes, mert utóbbi nem igaz, előbbi pedig pont az igazság fele.

Az őcsényi emberek azon része (hiszen a helyi polgármester elmondása szerint nem az egész falu üldözné el a menekülteket), akik így álltak a menekültekhez, valószínűleg nem gonoszabbak, az is lehet, hogy nem is tanulatlanabbak, mint az országos átlag. Az viszont biztos, hogy félnek. És a félelmek összeadódnak. Senki sem azért kezd a félelmei alapján dühödt vagdalkozásba, mert megijesztették az utcán. A különböző félelmek, az anyagi félelem, a kilátástalanság és a jövőtől való félelem egymásra rakódnak, és együtt tudnak létrehozni olyan pánikhelyzetet, amiben már embertársaik ellen is fordulnak az emberek.

A helyzet nem fekete és fehér, nem a jók és a gonoszak ütköznek meg. A helyzet az, hogy itt mindenhol emberek vannak, akik ártanak egymásnak, lenézik egymást, gyűlölik egymást, mert számtalan félelemmel pakolta meg őket a politika. Lássuk be, mi is félünk, például attól félünk, hogy a fenti félelem többségben van. És lássuk be azt is, ebben lehet, igazunk van.

Pont ezért könnyű és gyenge megoldás lenne azt mondani, hogy mocskos Fidesz. És elintézni ennyivel ezt a történetet.

A falu polgármestere azt mondta, azért szomorú, mert rossz Őcsényben az oktatás és az egészségügyi ellátás is, és mégsem ez akasztotta ki az embereket. Ismerős országosan is ugyanez, nem?

Pedig a helyzet egyszerű. Azért a menekültkérdés akasztja ki az embereket, mert mesterségesen egy olyan közéletet hoztak létre politikai vezetőink, amelyben a migráció egyébként fontos kérdése még fontosabbá emeltetik. A cél, hogy csak erről a témáról beszéljünk, ráadásul a beszélgetés kerete, az értelmezés tere is egyoldalúan el van torzítva. Magyarra lefordítva: a csapból is a migránsok folynak, és ott is csak úgy engedik folyni őket, hogy úgy nézzen ki, mintha mind terrorista lenne.

De ez nem csak a kormány hibája. És sajnos itt áldozathibáztatásba kell belemennem. Mert igen, a magyarországi ellenzék, a magyarországi civil szervezetek, a magyarországi mozgalmak, Magyarország ellenzéki érzelmű lakossága az elmúlt években mind-mind durván meg lett gyepálva mentálisan, sőt adott esetben fizikailag is. El vagyunk nyomva, és javarészt a sebeink nyalogatásával töltjük az időnket.

Csakhogy ha ez így folytatódik tovább, akkor nem jobb, hanem rosszabb lesz a helyzet.

És hogy ez hogy jön ide? Úgy, hogy Őcsényben még a valóságot sem tudja alakítani az a nagy ellenzék, amibe mindenki beletartozik a Fideszen kívül.

Egy faluban, ahol nincs oktatás, szar az egészségügyi ellátás, és még soha nem is járt migráns vagy menedékkérő, teljesen normális, háború elől menekülő emberek érkezésének gondolata miatt a helyi panzió kocsijának kerekeit kiszúrják. Még azt sem sikerül elérni, hogy az emberek észleljék a saját gondjaikat.

Ez olyan defenzíva, ami kizár bármilyen győzelmet. A politika ugyanis nem focimeccs, ahol 90 perc után vége van a mérkőzésnek, itt ha kikapsz, és utána nem tudsz feljönni, még jobban kikapsz, majd még jobban, majd még jobban mindaddig, amíg meg nem semmisülsz. Most efelé tartunk, kedves baloldali és liberális barátaim. És mindaddig efelé fogunk tartani, amíg defenzívában vagyunk.

És van egy még rosszabb hírem. Egyetlen pálya van. Nincs külön hajléktalan emberek pályája, feminista pálya, pártpálya, civil szervezeti pálya, kicsit baloldalibb pálya, kicsit liberálisabb pálya, kicsit konzervatívabb vagy jobboldali pálya. Azokért a gondolatokért, amikben hiszünk, egyazon pályán kell megharcolnunk, ugyanannak a társadalomnak a tagjait kell meggyőznünk. És valójában nincsenek részsikerek, ha egy elnyomó, egyenlőségellenes, szabadságellenes, hataloméhes rezsim ellen küzdünk.

Lehet, hogy a jogvédő szervezet tud nyerni ma egy ügyet, de két év múlva már ügyfelet találni, és új jogszabályi környezetben, ne adj isten, új bírákkal nyerni is nehéz lesz. Lehet, hogy egy párt majd tavasszal nyer öt mandátumot, de egy rosszabb parlamenti környezetben ez még annyit se fog érni, mint ebben a négy évben. Lehet, egy mozgalom ki tudott vinni ötvenezer embert az utcára, de ha kevesebb média lesz, akkor ez sokkal nehezebb lesz négy év múlva. Lehet, hogy egy újság ma megírja az igazságot, de ha rajta kívül pár év múlva mindenki a hazugságot fogja szajkózni, semmit sem ér ez az igazság. Lehet, hogy egy egyetemi tanár kurva jó könyvet ír a szegénységről, de ha nem téma a szegénység, senki sem támogatja a javaslatait.

Már most is el vagyunk késve, de ki kell fordulni a defenzívából.

A jogvédő szervezetnek nem csak az ügyfelek képviselete a dolga, hanem az emberi jogok mint politikai narratíva felépítése, a szabadság megvédése. Egy párt dolga nem csupán a saját ideológiájának a megmutatása, hanem a parlamentarizmus értelmének visszaszerzése. Egy mozgalom dolga nem csupán a szakpolitika, hanem a szerveződés, és annak megértetése minél több emberrel, hogyan és miért kéne máshogy és jobban működnie Magyarországnak. Egy újság dolga nem csupán az igazság megírása, hanem minél több emberhez eljuttatása, és a szólásszabadság megvédése. Egy egyetemi tanár dolga, nem csak az elmélet megalkotása, hanem az elmagyarázása is.

És tegyük még egyszer fel a kérdést: hogy jön ez Őcsényhez? Úgy, hogy nincs alternatíva ma az őcsényieknek, nincs egyéb, mint hogy gyűlöljék a migránsokat. Vagyis persze mindig van alternatíva, tartja a mondás, csakhogy a valóság ennél kegyetlenebb. Ha nincs érezhető, látható, más politika a kormányén kívül, ha nincs csoporthoz tartozás, és nincs más koherens, érthető, az ország jövőjét bemutató politikai alternatíva a színtéren, csak a kormánypárté, akkor 100-0 a meccs. És minden kis küzdelem elbukik, miközben az a gyűlölet, az a mocsok, amit a kormány kreál, beszivárog az egész társadalomba.

És nem csupán a migránsok ellen. Hiszen ez a fajta menekültellenesség számtalan más társadalmi köteleket is elvág. Csökkenti a szolidaritás, az egyenlőség igényét, és a valódi politikai megoldások iránti vágyat. És nem csupán ebben szivárog le, hanem legitimál más igazságokat is, amikkel a kormány mérgezi a társadalmat (még akkor is mérgezi, ha más dolgokban a kormány tesz jót is). Hiszen ha a migránskérdésben igaza van, és csak neki van igaza, a többiek mind hazudnak, akkor nyilván a hazugokkal szemben a többi kérdésben is igaza lesz.

Úgyhogy, vagy adjuk fel, húzzunk el, vagy vessünk véget végre a defenzívának. A kis körökben szemétdombon csücsülésnek, a “nem tartozik rám” mentegetőzésnek, a “majd a pártok megoldják” attitűdnek, a csak négyévente szavazásnak, a bűnbak-keresésnek, az “én csak szakember vagyok” kifogásoknak, az “én úgyse tudok semmit elérni” érzésnek.

Tessék szépen intézményeket alapítani, újságokat, mozgalmakat, kölcsönös segítségen alapuló szövetségeket, akár csak baráti beszélgetőköröket, vagy ne adj isten, pártokat. Tessék kiállni és felvállalni a véleményünket, még akkor is, ha fáj vagy ijesztő, amit kaphatunk érte.  Tessék végre támogatni azokat, akik küzdenek. Tessék kijárni tüntetésre, megosztani a nekünk tetsző politikai véleményeket.Tessék végre felhagyni az elbujdokolással, a “majd megoldódikkal”.

És tessék gondolkodni, megértőnek lenni, és szelídnek. Alázattal fordulni a politika iránt, és nem a nekem igazam van lendületével. Szembenézni a saját félelmeinkkel, és megérteni másokét. Megérteni, micsoda helyzetben van ez az ország és minden lakója, hogy a politika micsoda indulatokat kavar. Nem besétálni a gyűlölet csapdájába, hanem krisztusi vagy humanista szemlélettel megharcolni minden ember lelkéért, odafordítani a másik orcánkat is.

Persze, ettől még nem lesz gyökeres változás az országban. Mert valóban nem csupán azon múlik a világ, mi kiállunk-e és felkiáltunk-e, hogy elég volt. Ennél sokkal komplexebb dolgok szabályozzák a politika menetét. És lehet, esélyünk sincs változást elérni.

De feltett kézzel állni, másokat hibáztatni, aztán szörnyülködni, na az még rosszabb. A félelmeink ellen nem tenni semmit: még rosszabb. Ahogy még annál is rosszabb nézni, hogy honfitársaink ártatlan embereket gyűlölnek, és a nekik segítőket támadják meg egy kis magyar faluban csak azért, mert Orbán Viktor hatalmon akar maradni.

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Olvass tovább!