Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Miért kellett a roma jogvédőknek lehúzni a rolót?

Ez a cikk több mint 7 éves.

Ahogy azt az Index pár hete megírta a 4 legrégebbi, és egyben legfontosabb munkát végző roma szervezet (a NEKI, az RSK, a CFCF és a Romaversitas Alapítvány) már vagy bedobták a törülközőt vagy pár hónap választja el őket ettől.

17025324997_dea4f06866_b.jpg

(Fotó: Magócsi Márton / Abcúg)

Az azóta eltelt időszakban sokan és sokféleképpen kérdezték meg tőlem – aki a Romaversitas Alapítványt az elmúlt 8 évben vezettem, illetve a CFCF Alapítvány kuratóriumának elnöke voltam a közelmúltig -, hogy miért és hogyan alakulhatott ki ez a helyzet.

A válasz összetett ugyan, de számunkra egyértelmű. Ezek a szervezetek külön-külön is – pláne egymással együttműködve – folyamatosan törnek borsot a magyar kormány orra alá. A jogvédő szervezetek munkája amúgy sem babazsúr, vagyis szinte sohasem csinálnak olyan dolgokat, amit a mindenkori hatalmon lévők elégedettséggel, pláne örömmel látnának. Elég, ha csak a NEKI-nek a miskolci kilakoltatási ügyekkel kapcsolatos, vagy a CFCF-nek a Magyarország ellen májusban megindított kötelezettségszegési eljáráshoz adott tényfeltáró munkájára gondolunk. Miskolc ügyében az EBESZ leszedte rólunk a keresztvizet, amikor felszólította az Miskolci Önkormányzatot, hogy azonnal fejezze be a romák kilakoltatását és találjon tartós lakhatási megoldást a romáknak, valamint tartsa tiszteletben az emberi jogi normákat. A roma gyerekek iskolai diszkriminációja ügyében pedig éppen a napokban hátrált meg a kormány Brüsszel nyomására és vonta vissza a legsúlyosabb – egyes iskoláknak az esélyegyenlőségi törvény alóli mentességet biztosítani hivatott – törvényét.

Mindkét esetben világos volt, hogy a két szervezet pontosan olyan fontos feladatot tölt be, mint egy jól felszerelt házban a tűzjelző. Rettenetesen hangos és zavaró, amikor megszólalnak; de a jó gazda ilyen esetekben nem azzal foglalkozik, hogy kiiktassa a hang forrását, hanem azzal, hogy leellenőrizze a riasztást kiváltó okot.

A Roma Sajtóközpont nem hivatásos jogvédő szervezetként, de számtalan, a romák kárára elkövetett törvénytelenség, jogsértés feltárójaként, főszerepet játszott abban, hogy Magyarországon sokáig nem volt ildomos mainstream lapokban a virtigli cigányozás. Az elmúlt években mégis egy pozitív eseménnyel kerültek be a sajtóba: minden évben megrendezik az Aranypánt díjat, amit annak a roma nem közszereplőnek adnak át, aki a legtöbbet teszi a rólunk kialakítandó pozitív kép megteremtéséért.

A Romaversitas Alapítvány a többi szervezethez képest egy szerfelett pozitív szerepet játszik, fő tevékenysége, hogy egyetemre vagy főiskolára bekerült roma fiatalokat segítségen a diplomájuk megszerzésében. „Bűnünk” valószínűleg annyi, hogy többedmagunkkal rendszeresen részt veszünk olyan anyagok összeállításában, melyek igyekeznek a lehető legpontosabban elmondani a valóságot Magyarországról. Például a Roma Integráció Évtizede Titkárságának felkérésre készített Civil társadalmi jelentésben. Ezen felül az is bűnünk lehet még, hogy a nálunk végzett roma fiatalokat arra igyekszünk tanítani, hogy soha semmit se fogadjanak el feltételek és gondolkodás nélkül.

Velem történt meg néhány éve, hogy Franciaországba hív a kormány az egyik kinti szervezete által szervezett szakmai konferenciára. Többször rákérdeztem a – szerfelett udvarias és kedves – ügyintézőnél, hogy biztos-e benne, hogy engem szeretnének-e meghívni és a válasz heteken át az volt, hogy igen. Már az előadásom címének pontosításánál tartottunk, amikor az ügyintéző visszahívott és valóban őszinte sajnálkozással tudatta, hogy nekem volt igazam: nem kapott támogatást az az ötlet, hogy én előadhassak.

Az ellehetetlenülésünkhöz persze nem volt elég, hogy a kormány csúnyán nézzen ránk. Hozzájárult még az is, hogy mára szinte minden szabad forrás megszűnt Magyarországon. Állami forrásokra mi – és a hasonló intézmények – teljesen feleslegesen pályázunk. Nem tudjuk, hogy létezik-e a maga valójában feketelista a nemkívánatos szervezetekről és személyekről, de a hétköznapokban nagyon határozottan úgy érezzük, hogy igen.

Sajnos az EU-s pénzek irányítása is hasonló módon történik, a minisztériumok alá rendelt irányító hatóságok egyre kisebb arányban szakmai, sokkal nagyobb arányban politikai döntéseket hoznak. Hogy ez mennyire nem a saját benyomásunk csupán azt jól illusztrálja, hogy az Európai Bizottság Regionális Főigazgatósága éppen a napokban jutatta el a sajtóhoz azt a hírt, miszerint kritikus szakaszba ért a kormánnyal való egyezkedése a pénzelosztó rendszerek átláthatósága és függetlensége kapcsán.

A hazai kis- és középvállalkozások jelentős része nem állt teljes mértékben talpra a 2008-as pénzügyi válság után, ráadásul jelentős részük számára a mai napig ismeretlen fogalom a CSR (vállalatok társadalmi felelősségvállalása). A nagy cégek pedig méltán gondolhatják azt, hogy nem szabad egy-egy éppen csak megtűrt szervezetet anyagilag támogatni, ha ezzel egy állami megrendelést vagy kiemelt program státuszt kockáztatnak.

Az eddig fontos és jelentős donorszervezetek pedig mintha nem döntötték volna el, hogy milyen módon és milyen szinten kívánnak konfrontálódni a kormányzattal.

Hogy mi lesz ezután? Próbálunk támogatókat találni, akik fontosnak tartják, hogy legyen Magyarországon független, a mindenkori hatalommal szembemenni képes, előre vivő konfliktusokat felvállalni merő, az átláthatóságot és elszámoltathatóságot számon kérő roma szervezet.

Daróczi Gábor

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.