A Károlyi-kormány és a második magyar honfoglalás
Miért volt ennyire életbevágó a földkérdés és miért maradt megoldatlan a Károlyi-kormány törekvéseinek dacára?
Miért volt ennyire életbevágó a földkérdés és miért maradt megoldatlan a Károlyi-kormány törekvéseinek dacára?
A forradalom Ady forradalma volt. Benne jelenik meg egész bonyolultságában és komor fényében, a maga baljós előérzeteivel és bosszúvágyával. Az ő utódai vagyunk, jóban és rosszban. Hogy mire megyünk vele, majd meglátjuk.
A Nyugatnak akkor leszünk érdekesek, ha megírjuk a saját történetünket, amely elfelejtett fejezete a globális feminizmusnak (is), és létrejön egy produktív és egyenlő párbeszéd a témával foglalkozó nyugati és keleti kutatók között.
Károlyiéknak két lehetőségük volt: aktív honvédelemre való berendezkedés az ellenséges hadseregekkel szemben, avagy az ország számára egy minél előbb elérendő, elismert nemzetközi jogi státusz kivívása. Az utóbbit választották.
A magyar proletariátus hosszú ideig tartotta életben a társadalmi tulajdon és szabad szocializmus eszméjét, a világ legerősebb katonai hatalmával, illetve a „liberális” Nyugat közömbösségével és hallgatólagos beleegyezésével szemben.
1956 november 3-án és 4-én majdnem kétszázezer forint gyűlt összenyitott ládákban, az elhunyt forradalmárok és AVH-sok hozzátartozói számára. Azt viszont kevesen tudják, hogy a forradalom nevezetes momentuma az első magyar neoavantgard akció is egyben.
A Népszínház utca környékén született a munkásmozgalom, itt szerkesztették a Népszavát és itt csaptak össze ’18-ban a kommunisták és a szocdemek.
Ki mondta először, hogy NEM NEM SOHA? Kommunizálni akarták-e Zsófit? Azonosult-e Ady a forradalommal? Kérdések és válaszok 1918-1919-ről.
A hatvanas évek másról sem szóltak mint a tömegmunkások harcairól, akik szemben elődeikkel, a szakképzett, szervezett, büszke munkásöntudattal rendelkező munkásokkal, már távolról sem akarták a gyárakban leélni az életüket, hogy a korban használt nyelvvel éljünk: „a munkásöntudat átugrásával proletáröntudatra tettek szert”.
A konzervatív és radikális jobboldal képviselői nem a magyar október eredeti törekvéseire és eszmeire, hanem a megtorlással elszenvedett sérelmekre vezetik vissza mai állásfoglalásukat 1956-ról.