Amint az elnyomás láncai egyre súlyosabbá válnak, amint az erőszak globális rezsimje uralomra tör, ki merészel még hinni abban, hogy a kiegyezés, a megalkuvás nem járható út? Hogy a célunk csakis az egyetemes emancipáció lehet és semmi egyéb? Ki őrzi még a reményt úgy, ahogy azt Rosa Luxemburg tette?
Egészen súlyos figurák kultuszát emelték állami szintre.
Mit olvastak a Mérce szerzői idén?
Mindennél többet elmond a „patkányforradalom” típusú hazugságokról, hogy az Őszirózsás forradalmat a korabeli konzervatív sajtó is ünnepelte.
Akkor a karácsony halált és szenvedést hozott a Hitler által „erőddé” nyilvánított milliós fővárosban.
A Sorsok Háza-projektet övező sűrű köd és személyeskedő perpatvar ismét csak bizonyítja: a második világháború óta a holokauszt emlékezete az európai politikai kultúrák állapotának egyik legérzékenyebb mércéje.
A jelenlegi közéletben voltaképpen teljesen természetes, hogy Nagy Imre szobrát nem hagyják abban a csaknem teljesen 1944-esre restaurált városrészben, sőt szinte megkapó ez a késedelem! És persze végződhetett volna rosszabbul is; például ha az emlékművet nem az egykori ÁVH-központ mellé helyezik, hanem egyszerűen beolvasztják…
Miként foglaltak állást a szociáldemokraták a népi-urbánus vitában? Hogyan vitáztak a kommunistákkal? Szocdem hazafiság, 3. rész!
Interjú Krausz Tamás történésszel.
A forradalom hősének egyik utolsó, börtönből kicsempészett levelét közöljük.
