A kapitalizmus társaslélektani alapszabálya, amely szerint csak a siker igazol, csak a nyereség az élet jele, csak a fölülkerekedők jókedve az autentikus, életszerűtlen. A „jó hír” (az evangélium) nem ismer győztest. S máig eleven.
Az első világháború kitörése után a nemzetközi munkásmozgalom már nem csak az állampárti és államellenes irányzatok mentén lett megosztott. Morális dilemma elé állította a történelem addigi legnagyobb háborúja is.
Miért olyan gyenge a baloldal, miért tör utat magának akadálytalanul a szélsőjobboldal és a fasizmus? Milyen szélesebb geopolitikai összefüggések vezettek el az ukrajnai háborúhoz? Recenzió Krausz Tamás interjúkötetéről.
A szocializmusnak és anarchizmusnak csak egy útja lehet. Az anarchizmus nélkül való szocializmus – ha lehetséges volna – az emberiségnek talán a mostaninál még reménytelenebb rabszolgaságát, az isten kegyelméből való hivatalnokuralmat jelentené.
Seidman könyvének nagy érdeme, hogy rávilágít azon „névtelen” munkások jelentőségére, akik nem voltak hajlandók ideologikus lózungok hatására önként erősíteni a termelés egy olyan rendszerét és egy olyan államot, amelyekben ők változatlanul bérmunkások maradnak.
Az 1892-ben létrejött Lengyel Szocialista Pártban zajló viták közül kiemelkedik kettő, amely 1905-ben sorsdöntőnek bizonyult: az együttműködés az orosz szocialista szervezetekkel és a fegyveres erőszak kérdése.
Európában, és persze különösen Kelet-Európában elértük a teljes reménytelenség állapotát, amelyben a jómódúak valahogy elvannak, ám a szegények egyre szegényebbek, egyre kiszolgáltatottabbak, egyre alázatosabbak. Erre telepszik rá a népi babona, a beteges gyanakvás.
Az ébredő nacionalizmus és a nemzetközi kapitalizmus szította globális gazdasági válság miatt egyre fontosabb és relevánsabb Rosa Luxemburg szocialista hagyatéka.
200 esztendővel ezelőtt született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, aki számottevő örökséget hagyott ránk.
A Lengyel Szocialista Párt eszméi, gondolatai a mai demokrata rendszerkritikusoknak is üzennek.