Ha romától jön a levél, nem igazán akar válaszolni az önkormányzat
Egy kutatás leplezte le a magyar önkormányzatok elképesztő gyakorlatát.
Egy kutatás leplezte le a magyar önkormányzatok elképesztő gyakorlatát.
Számos olyan ügy van, amelyekben a romáknak saját magukat megszervezve kell kiállniuk saját magukért, a rasszizmus kérdésében, eközben „a legtöbb tennivalója a többségi társadalomnak van”.
Ha nem is országos szinten, de Budapesttel Karácsony Gergely példát tudna mutatni politikustársainak, hogy a cigányság melletti kiállás nem egy politikailag „rossz húzás”, hanem társadalmi kötelezettség.
Márki-Zay Péter nem tudott – és láthatóan nem is akart – kitörni a paternalista fogalomkörből, ragaszkodott ahhoz, hogy kell valaki, aki segíti a mélyszegénységben élő embereket, valaki, aki garanciát vállal értük, aki gondoskodik róluk, és „felemeli” őket, aki példaképeket állít eléjük.
Interjú Rostás Arankával, baksi közösségi programszervezővel és aktivistával.
Arra, hogy roma közösséget a koronavírus-betegség súlyosabban érintette, mint a nem romákat, pusztán következtetni tudunk. Azonban az, hogy a járvány minden következményével egy kataklizma erejével hatott a legszegényebb községek lakóira, s ezeken belül a romákra – egyértelmű.
Úgy tűnik, Stanislav Tomáš nevének elhallgatása, George Floydhoz való hasonlítása az egyetlen lehetséges eszköz, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét az újabb, romák ellen elkövetett rendőri brutalitásra.
Hogyan lehet elvárni tudatos politikai részvételt azoktól, akiket meg sem szólítanak, be sem vonnak?
Közel öt évszázadon át a romák rabszolgamunkája hatalmas jövedelmet biztosított gazdáiknak: a földbirtokosoknak, a feudális arisztokráciának és az ortodox egyháznak. Írásunk a roma lakosság több mint 500 éves rabszolgaságának történetéről szól Romániában. A szöveget a roma holokauszt emléknapján közöljük.
A rasszizmus nem javítandó hibája ennek a rendszernek, hanem a lényege. Mondhatni, az üzemanyaga.