Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Itt nem lehetett home office-ban pakolni a téglát és szedni a paradicsomot” Interjú Rostás Arankával, baksi közösségi programszervezővel és aktivistával

Rostás Aranka a Csongrád megyei Bakson közösségi programszervezőként dolgozik. Az 1 Magyarország Kezdeményezés aktivistája egy nemrégiben szervezett konferencián szenvedélyesen beszélt arról, hogy a magyarországi áramszegénység miként hat ki a szegénységben élő közösségekre. Arról kérdeztük, hogy a roma közösséget miként érintette a koronavírus-járvány, de szót váltottunk arról is, hogy mit jelent ma roma embernek lenni Magyarországon. A beszélgetésünk idején éppen táborozáson vett részt, így a kérdéseinkre telefonon keresztül és e-mailben válaszolt.

Rostás Aranka.

Mérce: Mesélne arról, milyen táboroztatásban vett részt?

Rostás Aranka: Komplex telepprogramban dolgozok, és nyári táboroztatás zajlott a szociális munka mellett. Általában 6- 18 év közötti gyermekek vesznek részt a táboroztatásban, ahol minden tábor egy tematikára épül fel. Tavaly is volt, és remek hangulatban telt el, ahogy az eddigiek is így telnek. Fontos számunkra, hogy a gyermekek tartalmasan töltsék el a nyarat, és a táborok maradandó élmények legyenek nekik, amikből később tudnak építkezni.

Mérce: Miként érintette a baksi roma közösséget a koronavírus-járvány? A K-Monitor által kikért adatok szerint január 1-jéig Baks mintegy 2000 fős lakosságából 5-en vesztették el az életüket a járvány következtében. A tavasszal zajlott 3. hullámot miként vészelte át a közösség?

Rostás Aranka: Sajnos a halálesetek nagyon megviselték a helyieket. Mondhatni a mi közösségünk az áldozatokért egy szívvel és lélekkel imádkozott. Aztán sok olyan család elvesztette a munkahelyét, akik a mindennapi kenyérért dolgoztak. Ezt úgy kell érteni, hogy napszámba vagy kubikos munkába jártak, és napi 7-8 ezer forintért dolgoztak. Amikor a nap végén megkapták a bérüket, azzal a lendülettel a helyi boltban el is költötték vacsorára, és a másnapi ennivalóra. Gondoljunk csak abba bele, hogy hogyan is tartalékolnak ezek a mélyszegény családok? Hát sehogy!

Itt nem lehetett az a variáció, hogy most home office-ban pakolom a téglát, szedem a káposztát vagy a paradicsomot. Ráadásul többgyermekes nagycsaládokról van szó, akiknek meg kellett oldaniuk, hogy ha már a számlát nem tudják fizetni, akkor a létfenntartásához teremtsék elő az ennivalót. Mindenki óriás szűkösség árán, ahogyan már többször is jártak, járvány ide vagy oda, vészelték át a járványt. Sokan megbetegedtek, és a szövődményeket még most is szenvedik. Vannak olyanok, akiknek nincs társadalombiztosítási támogatásuk, mert semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek, így nem jogosultak rá. Ezek az emberek nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy havonta tudjanak 8000 forintos tb-t fizetni, tehát hogy is gyógyulnak ők? Hogyan veszik meg a méregdrága gyógyszereket és vitaminokat. Sehogy!

A negyedik hullámot meg ne is említsük. Az első hullámban az 1 Magyarország Kezdeményezés, és a baksi polgármester úr segítségével és összefogásával tudtunk szárazáru élelmiszert adni Bakson 200 rászorult családnak. Most, 2021 augusztusában ismét sikerült a Fényhozók Alapítvány és az 1 Magyarország kezdeményezés segítségével szárazáru élelmiszert osztanunk Bakson, Kisteleken, Szegeden és Hódmezővásárhely településeken összesen 400 családnak.

Mérce: Kadét Ernő, a Roma Sajtóközpont munkatársa arról beszélt a Mércének, hogy a járvány miatti lezárások következtében a romák közül is rengetegen veszítették el a megélhetésüket. Bakson létezett-e program, amely a munkájukat elveszítő embereken segített?

Rostás Aranka: Bakson az éppen is zajló Komplex telepprogramnak köszönhetően okj-s képzést adó tanfolyamok indultak, amelyeket online és offline felületen is tudtak folytatni. Ez segített azokon a családokon, akik teljesen jövedelem nélkül maradtak, hiszen megélhetési támogatást kaptak, emellett tudást és szakmát is. Ilyen volt például az óvodai dajka, családellátó, biztonsági őr és festő-mázoló képzés is. Viszont Kadét Ernő nyilatkozata teljesen helytálló, hiszen mi a szerencsés települések közé tartoztunk, ahol éppen volt egy ilyen lehetőség. Országosan sehol nem tudtunk olyan programról vagy intézkedésről, amelyek a kérdésben szereplő embereken segítettek volna.

Mérce: A baksiak hogyan férnek hozzá az egészségügyi ellátórendszerhez? Milyen távol van a legközelebbi kórház? Működik-e háziorvosi szolgálat?

Rostás Aranka: Baks egy kicsi zsáktelepülés, és mégis van háziorvosunk hétfőtől péntekig. Szombaton és vasárnap a 16 km-re lévő Kistelek veszi át a szerepet, ahol ügyelet működik és a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja. Van helyben patikánk, fogászatunk és védőnői hálózatunk is. A legközelebbi kórház Szegeden található, 40 km-re Bakstól.

Mérce: Milyen a vakcina megítélése a baksi roma közösségen belül? Oltóbusz járt-e a faluban?

Rostás Aranka: Sokan be vannak már oltva, de természetesen olyanok is vannak, akik nem szeretnék még beoltatni magukat. A teljes lakosságunk több mint fele viszont be van már oltva. Oltóbusz még nem járt, a helyi házi orvostól és a közeli oltópontokon kapják meg az oltást.

Mérce: Milyen kihívások elé állította a szegény és a hátrányos, valamint a halmozottan hátrányos helyzetben lévő családokat az online oktatás? Ön az 1 Magyarország által szervezett beszélgetésen arról is beszámolt, hogy egy gyermeket majdnem kiemeltek a családjából, csak amiatt, mert a család nem rendelkezett az online oktatásban való részvételhez szükséges számítógéppel és internettel.

Rostás Aranka: Először is az otthonmaradás, az többletköltséggel jár! Szegény vagy nem szegény családok, de az többletköltséggel járt mindenhol. A hátrányban lévő családok nehézségeit fokozta a munkanélküliség, az áramszegénység, és az eszközök hiánya is. Hogyan is tanuljon az a gyermek, akinek nemhogy okostelefonja, tabletje, de még áramja sincs? 196 ezer gyermek él Magyarországon áramszegénységben, és közel 1 millióan vannak a kikapcsolás szélén, és 100 ezer háztartás csak előre feltöltős mérőórával rendelkezik.

Tehát ma Magyarországon áramszegénység van, pont, amikor az online tér kap teret szinte mindenhol. Akkor miért is akarnak gyermekkiemelést a családokból, amikor nincs megadva a kellő támogatottság és segítség, hogy online tudják végezni a tanulmányaikat? Sajnos észak-magyarországi aktivistáink beszámoltak olyan esetekről, ahol a gyermekek az oktatásban csak „papíralapon” tudtak ott a gyermek részt venni, és nem tudtáka megfelelően a többi társához képest teljesíteni az elvárásokat – itt is, és kiemelést akartak végezni. Szégyen, hogy ma az országunk oly módon küzd az áramszegénységgel, mintha a 18. században lennénk. A Polgár Alapítvány és az ügykoalíciója, az 1 Magyarország, és a Roma Sajtóközpont épp ezért is indított egy országos kampányt az áramszegénységgel kapcsolatban.

Mérce: Milyen segítséget kaptak Bakson a családok ahhoz, hogy a gyermekek részt vehessenek az online oktatásban?

Rostás Aranka: Bakson nagyon sok hátrányos helyzetű gyermek van, és itt kiemelném, hogy most nem csak cigány származású gyerekekről beszélek, ugyanis az emberek hajlamosak már egyenlőséget húzni a cigányság és szegénység közé. Bár igaz, hogy a cigányság közt nagyon sok a hátrányos, szegény ember, a nem cigányok közt is van bőven. Itt a helyi általános iskola adta oda azoknak a családoknak az eszközöket, akik jelzéssel éltek a suli felé. Tabokat, okostelefonokat és 4 laptopot tudtak kölcsönadni. Akinek nem jutott, az papíron kapta meg az anyagokat. Azt kell mondanom, hogy le a kalappal a helyi pedagógusaink előtt, hiszen nagyon ügyesen megoldották ezt a kihívásokkal teli időszakot. Aki csak papíralapon tudott tanulni, annak a járványidőszak szabályait szigorúan betartva offline tudtak segítséget nyújtani.

Mérce: Ön az említett pódiumbeszélgetésen arra intett, hogy a romaságot érintő nehézségeket nem tárgyalhatjuk pusztán a „szegénység” kategóriája alatt, hiszen akkor nem szembesülünk a romákat érő hátrányos megkülönböztetéssel és kirekesztéssel. Miben nyilvánul meg Bakson a kirekesztés?

Rostás Aranka: Baksot egy jó példaként tudom említeni. Épp azért, mert itt nincs kirekesztés! Itt békében és barátságban élnek egymással az emberek, viszont ahogyan kirakjuk a lábunkat bármelyik más nagyobb településre, ott érezzük, hogy „cigány vagyok” és rossz értelemben. Minden téren lehet ezt érezni: pl. nem kapunk munkát, utánam jön a biztonsági őr, bárhova menjek is egy boltban, nem kapjuk meg az albérletet, nem veszik fel a gyerekeinket a kiválasztott sulikba, mert barna, nem szolgálnak ki, a rendőr folyton leigazol, nem engednek be szórakozóhelyekre, vendéglőkbe stb. Lehetne ezt sorolni reggelig.

Az a lényeg, hogy ha mi mindig tízszer többet teljesítünk, vagy tízszer bizonyítunk, akkor is csak cigányok maradunk. Folyton minket kell integrálni, nem lehetne már végre a többségi társadalmat érzékenyíteni inkább? Szóval nehéz ez. Ezeket leírni nem nagy dolog, de átélni, azt nem kívánjuk senkinek.

Tudja mi a röhej? Így a cigány, úgy a cigány, de mégis kell a szoli barna bőr? Mégis kell a Bódi Guszti a bulikban? Mégis kell a jó cigány gasztronómia? És ne felejtsük el, hogy a cigányasszony keze szedi le a paradicsomot és a káposztát vagy bármi más zöldséget, és kerül a fajgyűlölő táljára! Azt se felejtsük el, hogy a cigányok építik az országot a szó szoros értelemben, hiszen az ő kezük aszfaltos, az ő kezük malteros és lehetne még ezt is sorolni.

Mérce: „Aki a peremen él, azt minden változás jobban sújt”, mondta Ön egy 2019-ben tartott konferencián, amely a klímaváltozás és a magyarországi romák helyzetének összefüggéseit próbálta meg felfejteni. A konferencián pozitív példaként szerepelt a Fényhozók program, amelynek a keretében napelemekkel láttak el olyan családokat, amelyeknek néha csak gyertyára futotta. A program működik még? Milyen eredményeket értek el?

Rostás Aranka: Igen létezik még a Fényhozók programja. Jelenleg 30 család várja, hogy napelemhez juthasson, sajnos forráshiányok miatt. Mi jelenleg csak a fényt tudjuk megoldani és egy mobiltelefon készülék töltését ezzel a programmal. 12 család volt az első kedvezményezettek között. Benne voltunk az országos áramszegénységi kampányban is, ez mellett a fent említett adományozást is csináltuk. A kampánnyal sikerült 5 millió embert elérni, és a köztudatba bevinni az áramszegénység létezését Magyarországon is.

Az interjú létrejöttét és megjelenését a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatta. A projekt keretében elkészült összefoglaló riport itt olvasható.