A népi, népszerű, populáris, populista baloldal nem más, mint a baloldali elitizmus, a baloldali liberalizmus ellentettje. Arra a megdöbbentő ötletre épül, hogy a baloldal igazán elkezdhetne már a nép problémáival foglalkozni. Szervezni, mozgósítani az övéit, lesni a szavukat.
A baloldali populizmus támogatói úgy vélik, hogy egy ilyen egységbe fogott nép megalkotása nélkül a baloldali politika és érdekérvényesítés esélytelen. De vajon igazuk van?
Az egykori sztárfocista egy olyan politikust támogat az idei elnökválasztáson, aki előszeretettel élteti a diktatúrát és rendszeresen szól be nőknek és kisebbségieknek egyaránt.
Ha Trump kikap Hillarytől, remek élet várt volna rá, és teljes kampánystábjára, a győzelem viszont felfedte, valójában mennyire nem volt senki felkészülve a kormányzásra. Erről szól a Steve Bannont is megszólaltató, hamarosan megjelenő új Trump-könyv.
A Mérce szerzőinek év végi ajánlója az idei könyvtermésből.
Szombat este blokáddal tiltakoznak az ENF gyűlése ellen, elállták az utat a képviselők hotelje felé. Az osztrák és cseh választások eredményei miatt megerősödő jobboldali populizmus, és a félelem európája ellen tüntetnek.
A neokonzervatívok ugyanezt csinálták, ha nem is ennyire durván, és inkább neokolonialista, nem ennyire fasisztoid dumákkal. De a dumák csak dumák, az uralkodó osztály gazdagodása, a népi többség szegényedése viszont tény.
Donald Trump elnökségének első éve ékesen bizonyítja, hogy a jobboldali populizmus egy egyszerű hazugság.
Felejtsük el a választásokat. Felejtsük el a Magyar Országgyűlést. Felejtsük el az „önkormányzatnak” (!) csúfolt elöljáróságokat.
A jelenséget már csak azért is nehéz megfogni, mert lehet jobboldali, baloldali és centrista is, ráadásul a közbeszédben összekeveredik a demagógia címkéjével,
