Három októberi kép az őszirózsás forradalom századik évfordulójára
Száz éve zajlott a lánchídi csata.
Száz éve zajlott a lánchídi csata.
Az itt és Görögországban ragadtak vannak a tél beállta előtt a legelkeserítőbb helyzetben, sokan veszélyes úton innen már Olaszországba jutottak Horvátországon és Szlovénián keresztül.
Akármennyire is veszélyesnek tűnik, hagyni kell ezeket a politikusokat kormányozni, ugyanis csak így derülhet ki, hogy mennyire alkalmatlanok is egy ország vezetésére.
Az Öt Csillag minden elégedetlen választó pártjává válhatna, de nem rendelkezik stabil szavazóbázissal. Szemben a Ligával, ahol az elsődleges szervező erő nem az elégedetlenség, hanem a bevándorlás ellenzése és a konzervatív ideológia.
A hatvanas évek másról sem szóltak mint a tömegmunkások harcairól, akik szemben elődeikkel, a szakképzett, szervezett, büszke munkásöntudattal rendelkező munkásokkal, már távolról sem akarták a gyárakban leélni az életüket, hogy a korban használt nyelvvel éljünk: „a munkásöntudat átugrásával proletáröntudatra tettek szert”.
Az Olaszország déli részén fekvő calabriai kistelepülés befogadóprogramja az 1990-es évek óta működött, munkához és megélhetéshez juttatva befogadott menekülteket és helyieket egyaránt.
Óriási siker ez Európa fasisztáinak!
Az incidenst nyilatkozatban ítélte el a szervező csoport, hangsúlyozva, hogy „békés tüntetések megtámadása demokrácia elleni támadás”.
Az olasz diákforradalmárok szerint az egyetem legkevésbé volt az emancipáció útja, a munkásosztályt pedig nem megismerni kívánták, mint Franciaországban valamiféle mitikus képződményt, hanem a lehető legjobban ismerték, mint tömegmunkást a mindennapjaikból, a teoretikus leírását pedig az operaismóból.
Büntetéssel fenyegette meg Olaszországot Günther Oettinger, az Európai Bizottság költségvetési biztosa, miután Róma kilátásba helyezte az EU-s költségvetési hozzájárulás befizetésének megtagadását.