Az ENSZ és szakszervezetek is figyelmeztettek arra, hogy a járványhelyzet alatt megnőtt a nők elleni erőszak kockázata
Az otthonukba zárt nők minden eddiginél nagyobb kockázattal néznek szembe.
Az otthonukba zárt nők minden eddiginél nagyobb kockázattal néznek szembe.
Nem csak az összezártság, de az intézményrendszerben (pl.: bíróságok) bekövetkezett változások, fennakadások is tovább nehezítik a helyzetet.
A NANE jogi szakértőjével, dr. Wirth Judittal beszélgettünk többek között az erőszak társadalmi megítélésének változásáról és az Isztambuli egyezmény gyakori félremagyarázásáról.
Vannak elismerésre méltó törekvések az igazságügyi miniszter javaslatcsomagjában, de ez még nem elég.
Zöld, feminista, lakás- és várospolitikai, lmbtq, jogvédő szervezetek is végigküzdötték 2019-et, nem is eredménytelenül.
A nők elleni erőszakkal és annak áldozataival foglalkozó civil szervezetek szerint megelőzhetők lennének a hasonló tragédiák.
Ahhoz, hogy a nők kollektíven képesek legyenek az őket ért rendszerszintű elnyomás ellen fellépni, mindenekelőtt arra van szükség, hogy ráébredjenek, az egyéni negatív tapasztalataikkal nincsenek egyedül.
Tévhit, hogy a családon belüli erőszak áldozatai nem kérnek segítséget.
A boszorkányság minden nő öröksége, de ahhoz, hogy megértsük azt a nőgyűlöletet, ami a mai napig meghatározza a patriarchális intézmények gyakorlatait és a férfi-női viszonyokat, emlékeznünk kell a boszorkányüldözések alatt elkövetett nők elleni erőszakra.
A kormány komoly fejlesztés kezdeményezésére szánta el magát a nőket érő erőszak leküzdése terén, viszont az általa válogatottan szűk körből kikerülő (nagyrészt egyházi fenntartású) szolgáltató intézmények néha többet ártanak, mint segítenek.