A húszas évek jobboldalának „hátbaszúrás”-nyelvezete még mindig elfedi a valóságot: Trianont a magyar munkásmozgalom ugyanolyan tragédiaként élte meg, mint a jobboldal. Még a kommunisták is.
A menekültválság nyilvánvalóvá tette, hogy nem a nemzetek, nemzetállamok közötti küzdelem a fő veszély, mint volt az imperialista korszakban, a XIX-XX. században, hanem az összes államok, az összes polgári társadalmak közös, együttes küzdelme a színes etnikumok, szubkultúrák, menekültek-bevándorlók ellen.
Mihai Tudose kicsit mást mondott.
„Hogy ha a székelyföldi intézményekre kiteszik a székely zászlót, akkor azok is lógni fognak akik kitették azt” – nyilatkozta Mihai Tudose román kormányfő.
A gyulafehérvári nagygyűlés 100. évfordulója, ahogyan Trianon közelgő centenáriuma is szolgálhatna az elmúlt évszázadok rossz beidegződéseinek meghaladására.
Vajon továbbra is a nacionalizmus védelmére szorulunk a globalizáció elleni küzdelemben, avagy lássuk be végre, hogy a nemzetek kávéja lefőtt?
