Michael Heinrich matematikus és politikatudós beszél arról, hogy a ma létező kapitalizmus értelmezhető-e Marx meglátásai alapján, szól Marx „eurocentrikus” nézeteiről, és arról, megreformálhatja-e magát a kapitalizmus.
Fiatal szerzőnk gondolatai a költészet napja alkalmából.
Debord-nál nem meggyőzésről van szó még a legfontosabb teoretikus dolgaiban sem: hanem arról, hogy kedvet csináljon, hogy értéket adjon a lázadásnak, a boldogság keresésének, a vágyak megélésének.
Hát így állunk a szociáldemokráciával, de nem a maival. Sajnos.
Hatalmas alakja volt az európai és a világtörténelemnek, ritka tehetség és egyedülállóan bátor, nagylelkű ember.
Semmi nem nagyobb ellensége a szocializmusnak, a kommunizmusnak, mint az önzés. Evvel, vagyis az ellentétével azonosítani a marxizmust nem egyéb, mint a jelenlegi kulturális hanyatlás tünete.
A politikai diskurzusokban, az állami és a munkahelyi kontrollon át a média szerepéig megfigyelhetjük a tőke hatalmának terjedését, és annak káros hatásait. Az egyenlőtlenségek és a kizsákmányolás jelenkori formáinak megértéséhez segít hozzá Marx osztályfogalma.
Az ötven évvel ezelőtti és mai elégedetlenek listája pontos, ám továbbra is kérdés, hogy ezeknek a csoportoknak a közös akciója – ha a saját „érdekeikből” indulnak ki – szíven találja-e a kapitalizmust.
A szocialista – mindenekelőtt a marxista – baloldal tragédiája igen régi, és a lényege elég világos.
Miként a munkásság, úgy a kizsákmányolás is atomizálódik, és a kizsákmányolás mértéke többek között azért lehet egyre nagyobb, mert az egyes munkás nem élvezi, vagy csak egyre kevésbé sorstársai védelmét.
