A magyar kiegyezéssel egyidős első kötet végül megváltoztatta, hogyan gondolkodunk munkáról, gazdaságról, pénzről, politikáról. Ma ezt már egyre többen ismerik fel újra.
Az olasz ’68 egy kemény és erőszakos, feszült, sok tekintetben véres korszak, de egyben játékos, intelligens, szenvedélyes és persze érzelmekkel teli időszak is.
Marxot nem lehet megkerülni mindaddig, amíg kapitalizmusban élünk, mert a német gondolkodó dolgozta ki először azt a fogalmi keretet, amelyen belül a modern társadalom értelmezhető és vázolta mi lehet az alternatívája a tőkés gazdálkodás destruktivitásának.
Ivan Radenković filozófus volt, baloldali aktivista, fordító, költő, zenész és zeneszerző, grafikai, honlap-, folyóirat- és videoszerkesztő. Rengetegen csodálhatták rendkívüli sokoldalúságát – úgy tűnt, hogy arannyá változik, amihez csak hozzáér.
Semmink nincs, csak a kritikai filozófia, de ez Spinoza, Kant, Hegel szerint nem kevés.
Az ellenzék a kormányt, a kormány az ellenzéket komcsizza. Persze mindkettő megalapozatlan: a kommunizmus eszméje mindkettőtől távol áll. De mi is ez valójában, és egyáltalán: lehet-e ma valaki kommunista?
A baloldalnak vissza kell térni ahhoz, hogy a rendszerekről beszélünk, és a rendszerelnyomás ellen lépünk fel. De mit jelent az, hogy a társadalmi rendszert kritizáljuk?
A hagyományos magyar baloldallal a centrális erőtér is összeomlana. Az újbalnak válaszokat kell keresni, például arra, mit gondol a forradalomról.
