Idén kilencedik alkalommal szervezte meg a Város Mindenkié csoport a lakhatási szegénységre figyelmet felhívó Lakásmenetet, amin többek közt Karácsony Gergely is felszólalt.
Hogyan bánnak az önkormányzatok a legszegényebb lakosaikkal, mennyire segítik vagy mennyire hátráltatják a boldogulásukat a kerületi szabályokkal? Az Utcajogász megmondja.
A körülbelül 1,2 millió magyar huszonéves közül 870 ezer még a szüleivel élt 2018-ban. Nemi bontásban ez azt jelenti, hogy a 20-29 éves férfiak 78,9 százaléka, a nőknek pedig 65 százaléka nem költözött el otthonról.
Budapest belvárosában akár 10 százalékos áremelkedés is jöhet.
Akiknek nem jut kollégium, csak nagyon nehezen kezdhetnék el idén az egyetemet, függetlenül felvételi eredményeiktől.
A Momentum aktivistái azt kérték Palkovicstól, amikor ebben a lakásban álomra hajtja a fejét, gondoljon a kilakoltatott családokra, és azokra, akik nem tudják megfizetni az albérletüket.
A kerület baloldali vezetése, úgy tűnik, szociálisan nem túl érzékeny.
Az egyik helyi képviselő szerint az MSZP-s alpolgármester „túl jónak” minősítette ezeket ilyen célokra.
A kényszerítés, mellékutcákba üldözés, rabosítás, bíróság elé állítás két illuzórikus állapot, a tisztaság és jólét látszatának megteremtése érdekében történik. Átver minket a rendszer, hiszen azt sugalmazza, minden rendben van, az ország jobban teljesít, miközben leírhatatlanul sok kárt okoz mindannyiunknak.
Magyarországon rengeteg olyan lakás van, amelyekben egy egész család lakik egy beázott, sötét szobában, de előfordul, hogy egy lakásban nincs vízöblítéses WC, sőt, fürdőszoba, sem zuhanyzó.
