Az Avalon a HVG cikkén keresztül azt a benyomást keltette, kisebb szálloda építésében „már megegyeztek”, a tiltakozó civilek és az önkormányzat is cáfolták azonban mindezt.
A válság idején a G20 országok jóval többet költenek a fosszilis energia támogatására, mint a tiszta energiára.
A hidrogénstratégiában sikerült elérni, hogy kékre fessék a szürke hidrogént.
Az ellenzők szerint reális az attól való félelem is, hogy a szálloda megépülése más beruházók figyelmét is felhívja a tóparti területekre, és végül körbeépítik az egészet.
A Dakota Access környezetvédelmi hatástanulmányával nincs minden rendben, le kell zárni és ki kell üríteni.
A kormány a gátépítés miatt közel 1000 fát vágna ki a szigeten, a városvezetők nem hagyják, hogy zöldterületek csonkításával történjen meg a beruházás.
A tudósokat, civileket, ipari és kormányzati szereplőket tömörítő szervezet szerint nem nőtt eléggé a megújulók aránya az energiapiacon.
A magán-erdőtulajdonosok tulajdonhoz való joga nem igazolhatja a gazdasági érdekek elsőbbségét a természeti értékek védelmével szemben.
Megdönthetetlen bizonyíték nincs, hogy a cég fizette volna a hekkereket, na de akkor mi volt a motivációjuk?
Egyre inkább a gazdagok játszóterévé válik a tó partja.