Az újrahasznosítás mítosza – mely szerint elég tudatosan választani a termékek közül és szelektíven gyűjteni a szemetet a környezet megóvására – nem több, mint az óriásvállalatok marketingeszköze a természetpusztítás felelősségének egyénekre való áttolására.
A közép-európai régiónak, és benne Magyarországnak radikálisan változtatni kell a hozzáállásán – amihez komolyabb uniós pénzügyi szolidaritásra tarthatnának igényt.
Csütörtökön Japán szervezésében adtak egymásnak online randevút csaknem száz ország döntéshozói.
A féktelen erdőirtások, a mezőgazdaság és a bányászat kontrollálatlan terjedése évente akár 5-6 járvány kitörését is okozhatja.
Ez csak a gazdagabb európai országokban érvényesült.
Az értelmes lokális cselekvést a helyi viszonyok felmérésével kell kezdeni: az elsivatagosodó Duna-Tisza közén nem szabad erdősíteni. A legeltető állattartás viszont a fenntartható növénytermesztésnek is feltétele lenne!
Bár a hétfői csapás, a derecho vihar eddig többnyire ismeretlen volt a helyiek számára is, az ilyen események a jövőben egyre gyakoribbá válhatnak.
Ennek ellenére egyetlen európai ország működése sem érte el a fenntartható szintet.
A 60 ezer fa Békéscsabán mozgalom már több mint 5 hektárnyi területen erdősítettek a helyi közösség erejének köszönhetően, s a következő 2 évben további 17 hektáron terveznek ültetni, csak Békéscsaba környékén.
Sok (főként liberális) értelmiségi kétkedve néz a baloldaliak, környezetvédők vagy a média jó részének örök pesszimizmusára. „Miért szomorkodnak ezek? — kérdezik. — Miért nem nézik meg a tényeket?”
