Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az első félévben kétszer annyi embernek kellett természeti katasztrófák, mint fegyveres konfliktus elől menekülnie

A világban rohamosan növekszik a belső menekültek száma, és míg az idei első félévben – január és június között – uszkve 15 millió embernek kellett kényszerűségből elhagynia lakhelyét, számuk az elkövetkezendő időszakban várhatóan továbbra is dinamikusan fog növekedni – írja a Guardian.

A legtöbbeknek, 9,8 millió a Föld klímájának átalakulása miatt gyakoribbá vált áradások, tüzek és viharok miatt kellett menekülniük, míg 4,8 millió ember háborúskodás, erőszak miatt vált földönfutóvá – vagyis a klímaváltozás immár kétszer annyi embert üldöz el lakhelyéről, mint a fegyveres konfliktusok.

A svájci, belső, vagyis származási országukon belül migráló menekültekkel foglalkozó Internal Displacement Monitoring Centre (IDMC) több, mint 120 országot vizsgálva jutott a fenti eredményre, és míg megállapításaik szerint a fegyveres konfliktusok miatt jellemzően Szíriában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Burkina Fasoban kellett embereknek menekülniük, a klímaváltozáshoz köthető esetek a világ számos pontján jellemzők.

Míg 2019-ben nagyjából 50 millió ember élhetett belső menekültként, addig a következő hónapokban minden bizonnyal további milliók kényszerülhetnek elhagyni lakhelyüket a napjainkra szinte „normálissá” vált extrém időjárási körülmények és a folytatódó fegyveres konfliktusok miatt.

„Az év első hat hónapjában rögzített megdöbbentő adatok megmutatják a kényszerű, tömeges lakhelyelhagyással járó válságokra világszerte jellemző bizonytalanságot”

– nyilatkozta Alexandra Bilak, az IDMC igazgatója.

Noha fegyveres konfliktusok miatt kevesebb, mint feleannyi ember vált menekültté, mint a klímaváltozás miatt – elsősorban Afrikában és a Közel-Keleten – az év első felének 4,8 milliós tömege így is egymillióval haladja meg a megelőző évben rögzített értéket. Szíriában 1,5, Kongóban 1,4 millió ember kényszerült fegyveres konfliktusok miatt lakhelye elhagyására, míg Burkina Fasoban 419 ezer embernek jutott ki hasonló sors a különböző milíciák, bűnözői csoportok és egyéb fegyveresek összecsapásai miatt.

A természeti katasztrófák azonban még ennél komolyabb társadalmi hatással voltak, ha a számokat nézzük: az Amphan ciklon miatt 3,3 millió embert telepítettek ki Bangladesben és Indiában.

Kelet-Afrikában pedig számos ország szenvedett egy részről komoly árvizektől, más részről a szokásosnál jóval hevesebb sáskajárástól – de a fejlett országoknak is kijutott a jóból, Ausztráliában például több tízezer embert evakuáltak a bozóttüzek miatt az év során – miután már tavaly év végén is rég nem látott intenzitással tomboltak a lángok.

Noha némelyik természeti katasztrófa elméletben megtörténhet „normális ügymenet” esetén is, az utóbbi években megszaporodásuk egyértelműen a klímaváltozás hatásai közé írható fel, ami miatt a globális időjárási rendszerek megváltoznak, ez pedig a korábban extrém jelenségek megszaporodásával jár.

A komolyabb károk elszenvedői pedig jellemzően a szegényebb országok és lakóik, akiknek jellemzően nem állnak rendelkezésükre olyan hatékony és jól finanszírozott állami szolgáltatások, mint azoknak a szerencsésebbeknek, akik gazdagabb országokba születtek.

Ráadásul a centrumországok, azoknak is a multinacionális nagyvállalatai és csatolt gazdasági tartozékaik haszonélvezői azoknak a folyamatoknak, melyek miatt a szegényebb, perifériaországok lakói kénytelenek szenvedni: ahogy az extrém időjárási jelenségek, úgy a fegyveres konfliktusok kiváltó okai között is nem egyszer megtalálhatjuk a klímaváltozás velejáróit, mint az alacsonyabb terméshozamokat vagy a szárazságot.

Jan Egeland, a Norvég Menekültügyi Tanács részéről ezért is figyelmeztetett arra, hogy a gazdagabb országoknak segítségben kell részesíteniük a szegényebbeket: mint mondta,

„világos, hogy sok kormány nem tudja ilyen nagy számú otthonát elhagyott ember terhét egyedül viselni. Nem rendelkeznek a vagyonosabb országok erőforrásaival, hogy szociális hálókat biztosítsanak. Ezért szólítjuk fel cselekvésre a G20 országokat – melyek jelenleg billiókat költenek saját gazdaságaikra – hogy támogassák a legsérülékenyebbeket.”