A koronavírus elleni intézkedések, ha átmenetileg is, de visszaszorították az ipari szennyezést, illetve beindították a közösségi összefogás és kölcsönös segítségnyújtás formáit. De a válság elmúltával az élet visszazökkenhet a korábbi kerékvágásba, amivel folytatjuk a száguldást egy másik krízisbe – a klímaválságba.
A boltban járva hallottam egy vásárlót arról beszélni, hogy ha ezt túlélik, máshogy akarnak élni: úgy fogalmazott, hogy „eldolgozta” az életét, kevés ideje volt a barátaira, a szüleire, és többé nem akar így élni.
Trump ürügyként használhatja a világjárványt, hogy mentőcsomaggal támogassa meg a világ legnagyobb környezetszennyezőit.
Az ipari termelés áttelepítéséből fakadó társadalmi feszültségek, a klímaváltozás és az elsősorban a nőkre nehezedő gondoskodási válság nem különálló problémák, hanem egyazon rendszerválság különféle megnyilvánulásai.
„Nem adhat az egyik kezével úgy, hogy közben a másikkal elvesz” – írják a dolgozók, utalva a vállalat környezetszennyező tevékenységeire.
Megúszósnak és „zöldre festésnek is kevésnek” tartják a hazai környezetvédők és ellenzéki pártok az Orbán Viktor által vasárnap bejelentett klímavédelmi akciótervet.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a techóriások valóban progresszív zöld fejlesztéseit is beárnyékolja két múltszázadi démon: az olajipar és a profit.
Európában nagyon felülmúlta az eddigit, globálisan csak egy kicsit.
A magyar zöldmozgalom és a klímavédelem iránt elkötelezett emberek feladata lesz a következő időszakban, hogy meggyőzően leplezzék le Orbán képmutatását, és egy pillanatra se engedjék ki kezükből az ügy tematizálását.
És ez a teljes évtizedre is igaz.
