Jámbor András: Hazugság, hogy „aki akar, az tud dolgozni”
Amikor valaki a testének és a lelkének a megélhetésért való kiárusítására mond igent, az nem ünneplendő, hanem a közös szégyenünk.
Amikor valaki a testének és a lelkének a megélhetésért való kiárusítására mond igent, az nem ünneplendő, hanem a közös szégyenünk.
A társadalmi szolidaritás és az együttműködés a tiltakozások sikerének a kulcsa.
A színdarabban Marx a mai New Yorkba csöppen. Magyarországon vajon mit mondana? Csak nem azt, hogy „a modern államhatalom nem más, mint az egész burzsoáosztály közös ügyeit igazgató bizottság”?
Az Egyesült Államok elnökölte a posztszovjet világ felemelkedését, most Oroszország vet neki véget azáltal, hogy elpusztítja a szovjet civilizáció, kultúra maradványait, amelyekre az utódállamok támaszkodtak.
Mást elbeszélni, másképp.
Az állam csak utolsósorban gondoskodna bajbajutott állampolgárairól a kibontakozó szociális válságban.
Az ellene tüntetőket pedig a rendőrök megverték, megfenyegették az aktivisták szerint. Az állam védi a tőkét a lakosok és a természet kárára.
Hogyan piacosítja az újkapitalizmus a szeretetgesztusainkat, és van-e lehetőségünk kilépni ezekből a körökből?
Tanévnyitó tézisek azoknak, akik mostanában olyan marhára büszkék saját iskolázottságukra, és azoknak is, akik épp eléggé „iskolázatlanok” ahhoz, hogy értsék: a társadalomnak nem még több iskolázásra van szüksége, hanem az iskolának egy radikálisan másik társadalomra.
Mégis, milyen dolog a sajtóból megtudni egy kollektívának hogy a tulajdonosok bezárják a lapjukat?