Szép dolog bezárni az atomerőműveket, kár, hogy így semmi értelme
Amíg nem szabadulunk meg a széntől, addig nézegethetjük, ahogy a német kormány atomerőművek bezárásával polírozza az imidzsét.
Amíg nem szabadulunk meg a széntől, addig nézegethetjük, ahogy a német kormány atomerőművek bezárásával polírozza az imidzsét.
Lehetünk-e közösségiek, a kollektivizmus levitézlett évszázada után? A 20. század a népnyomorító kollektivizmus évszázada volt, ezt nehéz, felesleges és káros lenne tagadni. De következik-e ebből, hogy individualistának kell lennünk?
Philip Hammond kancellár szerint
Lényegében minden magyar családban (kivéve azokat ott fent) van egy áldozata a rendszernek, egy ember, akinek kettétört az élete a munkanélküliség, a bankok, a depresszió, vagy más olyan rendszerprobléma miatt, amelyen lehetne segíteni. Ha felismernénk ezeket a problémákat, és ha az állam akarna segíteni rajtuk.
A rendszer elleni fellépés hiánya nem a „bátorság” meg nem létéből fakad, hanem a viszonylagos rendszerkonformitásból.
Nem tartom jó ötletnek kipécézni (pun intended) a gender studies-t ezek közül, és a történteket a „túltolt identitáspolitiká”-ra fogni, ahogy a „Kutyák nemi erőszak-kultúrájával…” című cikk szerint sokan teszik. Mert ez az ügy nem erről szól, vagy legalábbis nem csak erről szól.
Saját országukban kvázi háborús helyzet és nyomor uralkodik, ezért az USA-ba tartanak. Többen a határállomás megkerülésével, folyót átúszva jutottak most Guatemalából Mexikóba
A kormány arra kérte az önkormányzatot, műveljék meg a területet a Samsungnak.
Sokéves hagyományt folytatva ezzel.
Ne dőljünk be annak, amikor egy gazdag és befolyásos döntéshozó azt állítja, hogy egy nála sokkal rosszabb helyzetben lévő ember nem érdemes tisztességes jövedelemre, tisztességes otthonra, normális egészségügyi ellátásra, oktatásra.