A határerőszak a javak, jogok és erőforrásokhoz való hozzáférés globális aszimmetrikus elosztásának rendjét védi; azt a rendet, amely a globális proletariátus kiszolgáltatottságát, kizsákmányolhatóságát garantálja, amely a centrum lakóinak igazságtalan kiváltságait védi.
Április 30-ig senkit sem lehet köz- vagy hiteltartozás miatt kitenni a lakásából
Interjúban ment neki a kormány politikájának Székely János.
Amíg nem szabadulunk meg a széntől, addig nézegethetjük, ahogy a német kormány atomerőművek bezárásával polírozza az imidzsét.
Lehetünk-e közösségiek, a kollektivizmus levitézlett évszázada után? A 20. század a népnyomorító kollektivizmus évszázada volt, ezt nehéz, felesleges és káros lenne tagadni. De következik-e ebből, hogy individualistának kell lennünk?
Philip Hammond kancellár szerint
Lényegében minden magyar családban (kivéve azokat ott fent) van egy áldozata a rendszernek, egy ember, akinek kettétört az élete a munkanélküliség, a bankok, a depresszió, vagy más olyan rendszerprobléma miatt, amelyen lehetne segíteni. Ha felismernénk ezeket a problémákat, és ha az állam akarna segíteni rajtuk.
A rendszer elleni fellépés hiánya nem a „bátorság” meg nem létéből fakad, hanem a viszonylagos rendszerkonformitásból.
Nem tartom jó ötletnek kipécézni (pun intended) a gender studies-t ezek közül, és a történteket a „túltolt identitáspolitiká”-ra fogni, ahogy a „Kutyák nemi erőszak-kultúrájával…” című cikk szerint sokan teszik. Mert ez az ügy nem erről szól, vagy legalábbis nem csak erről szól.
Saját országukban kvázi háborús helyzet és nyomor uralkodik, ezért az USA-ba tartanak. Többen a határállomás megkerülésével, folyót átúszva jutottak most Guatemalából Mexikóba