Engedelmességgel nem az észnek, az államnak vagy a köznek tartozunk, hanem egymásnak. Cselekvésünket egymás érdekeinek fényében alakítani nem főhajtás egy külső, idegen hatalom előtt, hanem társas lényként épp úgy legsajátabb lényegünk kifejeződése, mint a független önrendelkezés.
Ha Demeter Szilárd kijelentése még csak retorikai túlzás is lenne, az sem mentené föl őt azalól, amit a nyilatkozata maga után von – fogalmazta meg Slavoj Žižek, marxista filozófus újévi évértékelőjében.
Debord-nál nem meggyőzésről van szó még a legfontosabb teoretikus dolgaiban sem: hanem arról, hogy kedvet csináljon, hogy értéket adjon a lázadásnak, a boldogság keresésének, a vágyak megélésének.
Pál a helyüket változtató, s így helyükkel együtt önmagukat is elveszítő és kereső emberek apostola.
A francia forradalmárok 1789-ben úgy vélték, nincs köztük feszültség, de még ha van is, akkor sem annyira számottevő, hogy a két fogalom ne férjen bele ugyanabba a híres, háromszavas mottóba. Ebben persze sokan kételkedtek, és sokan kételkednek ma is.
A szlovén filozófus legújabb könyve elárulja, Marxnak „gyakran igaza volt, de sokkal inkább betű szerinti értelemben, mint arra maga is számított.”
A közhatalomnak és az erkölcsiségnek közel kell esnie egymáshoz egy szocialista típusú társadalomban, melynek az etikai alapvetését vázolta volna fel Lukács.
Heller Ágnes vitathatatlanul a magyar filozófiatörténet egyik legnagyobb alakja. Azonban, hogy miben áll művének filozófiai jelentősége, folyamatos viták tárgya.
Heller Ágnes az életét szerencsés véletlenek sorozataként írta le.
A magyar konzervatívoknak még hosszú és rögös utat kell megtenniük önvizsgálatban, a helyzet elemzésében, hogy képesek legyenek a maguk módján szembenézni a rezsim támasztotta kihívásokkal.
