Az ajtón innen és túl – Sean Baker: Vörös rakéta
Történet egy amerikai álomról: Sean Baker legújabb filmje idealizálás nélkül viszi mozivászonra a kizsákmányoltak elesettségét és összetartását.
Történet egy amerikai álomról: Sean Baker legújabb filmje idealizálás nélkül viszi mozivászonra a kizsákmányoltak elesettségét és összetartását.
Hogyan viselkedett a francia rendőrség a sárgamellényes tüntetőkkel az elmúlt évtizedek legnagyobb, éveken át elhúzódó tiltakozási hullámában? Erről szól David Dufresne 2020-as dokumentumfilmje.
A film megtekintése mindenkinek ajánlott, mert általános érvényű üzenettel bír a történelem sodrásába kerülő egyén traumáiról, belső vívódásairól és félelmeiről.
A Don’t Look Up!, vagyis Ne nézz fel! c. film alaptörténetét David Sirota, baloldali újságíró ötlötte ki.
’68 liberális domesztikálásának programja csinál a Fekete Párducokból szigorú tekintetű, ám kicsit elesett polgárjogi aktivistákat, a yippiekből közepesen idealista stand-up komikusokat, a korszak újbaloldali diákmozgalmából bájos nyomásgyakorló csoportot.
A filmben megjelenített Rocky-párhuzam és profi álomkarrier nyilvánvaló hazugság, amit egy a témában kicsit is jártas érdeklődő a filmkészítés bármelyik szakaszában nyilvánvalóan és jó előre jelezhetett volna.
A közelmúlt filmsikerei több-kevesebb érzékenységgel reflektálnak az egyenlőtlenség egyéni emberi következményeire, politikai álláspontjuk azonban igencsak problematikus.
Mit mond nekünk ma az idén 50 éves film, az Agitátorok?
Aki volt már munkától fáradt és kissé rossz kedvű, az tudja, milyen észrevétlenül tud eltelni egy teljes szombat valamilyen sorozat bámulásával, hogy milyen nehéz a spektákulum csábításának ellenállni.
A film „mintanézője” az a liberális elit, amely a politikai progresszióhoz szükséges népművelés egyik lépcsőfokának tekinti a filmet.