„Nicolás Maduro elrablásával az Egyesült Államok nyíltan visszatért ahhoz az erőpolitikához, amelyet Latin-Amerikában mindig is alkalmazott.” Soltész Béla latin-amerikanista értelmezi a venezuelai eseményeket.
A tőke materiális görcsei folyamatosan új tereket (és új terek ígéretét) teremtenek a kvázi-autonóm társadalmi és kulturális kapcsolatok számára – csak azért, hogy aztán darabokra tépjék őket.
A reggel józanító hűvösében oszlik az álom. Ami az álomban bizonyosságnak, szükségszerűségnek tűnt, most megragadhatatlan, felfoghatatlan, ködös, távoli. Visszahull az éjjeli homályba, nem vetül rá fény, nem ragadja meg az értelem, nem válik gondolattá. Mi volt az, amit akartam?
Kelet-Európa és Észak-Eurázsia tőkés-félperifériás társadalmai az államszocialista intézmények felszámolása után azt hitték, fenntartható szociális intézményhálóval tudják követni a náluk többszörösen gazdagabb centrumtársadalmakat. Képtelenség.
A januárban elhunyt David Lynch filmrendezőre emlékezünk Slavoj Žižek filozófus esszéjével, amely először olvasható magyar nyelven.
Bini Adamczak vissza kívánja perelni a lehetőséget, hogy az 1917–1939 közötti időszak kommunista mozgalmárait méltó módon meggyászolhassuk. A „magára hagyott kommunista kísértetek” eltemetése azonban nem jelentheti a halottak teljes elfeledését. Sipos Balázs kritikus gyászról, melankóliáról és a visszajáró szellemekről ír a Gestern Morgen című könyv kapcsán.
Univerzális eszme, filozófiai fogalom, nyitott halmaz, mely azonban nem fogadhat be mindent, s nem utolszor: szöveg, nehezen olvasható, komplex szövegegyüttes, melyet olvasnunk, értelmeznünk, magyaráznunk kell. Sipos Balázs esztéta írását közöljük a kommunizmusról.
Nem könnyű. Pedig Tolnai Ottó, azt hiszem, azt szerette volna mondani, hogy az.
Hogyan kerekedett felül a kozmopolitizmus a baloldali nemzetköziség szolidaritásról alkotott vízióin és gyakorlatain? Zombory Máté történész és szociológus a kérdést az emlékezetpolitika felől válaszolja meg.
Hogyan emelkedett fel és bukott el a liberális nemzetköziség? Zombory Máté szociológus és történész az alábbi írásában az emlékezetpolitika példáján keresztül vizsgálja meg a kozmopolitizmus problematikáját.