A Sándor-palota előtt felszólaló ellenzéki tüntetők – az ellenzéki pártok, szakszervezetek és hallgatói, valamint pedagógus-mozgalmak képviseletében – beszédei nagyjából egységesen jelölték ki az ellenállás irányát.
Reggel fegyveres őrök erőszakosan dobták ki Szél Bernadettet és Hadházy Ákost az épületből.
A parlamenti törvénykezés és a képviseleti demokrácia intézményei immár nem a társadalom eszközei, hogy a maga számára törvényt alkosson, hanem a tőke eszközei, hogy a munkával szemben a hatalmát növelje.
A Mountain Valley csővezeték ellen tiltakoznak, többeket letartóztattak.
A kunyhósok hatósági zaklatása és a kunyhóik esetleges elbontása a csoport szerint nem csak erkölcsi botrány, hanem jogellenes is. A csoport riadóláncot szervez.
A petícióknak ma sajnos olyan módon valóban nincs értelme, hogy az bármilyen hatással is lenne a hatalomra de a mozgósító hatásukat nem szabad alábecsülni. Válasz Diószegi-Horváth Nóra cikkére.
Ismerjük ezt. Ismerjük Pinochet Chiléjéből például.
2010 óta nem tudunk többet beletenni az ellenzék szó definíciójába, mint hogy Orbán-ellenes. Ami egyrészt jövőképnek kevés (konkrétan nulla), összetartó ereje nincsen, cserébe viszont rendkívül fárasztó és csalódást keltő, minden egyes megnyilvánulásában. Hogy mit tehetünk most? Tanulhatunk a hibáinkból.
„Mi a fontosabb, az Ön ideje, vagy egy ember élete?”
Miközben egy-egy ügyben lehet ellennarratívát képezni a Fidesz társadalom-átalakítási kísérletével szemben, a nagy kérdés, hogy teljes egészében hogyan tartasz ellent neki.