Április 8-ának egyetlen kérdése van. Nem az, hogy a Fidesz egyben tartotta-e kétmilliós táborát és nem is az, hogy az ellenzéki pártok megegyeztek-e vagy sem. Hanem az, hogy elegendő ember kinyilvánítja-e: elég volt ebből, legyen valami más.
Van minek örülni.
9 éve nem sikerült Netanjahut választásokon leváltani, talán majd a legfőbb ügyészség segít – gondolják sokan az ellenzékben. Csakhogy a nacionalista és vallásos jobboldalnak továbbra sincs kormányképes alternatívája.
Felnőttként, tanárként igenis példakép vagy: ha szeretnél valamit a gyerekektől, akkor először neked kell megtenned azt. Ha az együttműködés a cél, akkor neked is együtt kell működnöd velük. Ha a másik ember tisztelete, akkor tisztelned kell őket.
Akár lesz valamilyen együttműködés a különböző irányzatú ellenzéki pártok között, akár magabiztosan győz Orbán Viktor, a parlamenti választás értelme és célja elvész.
Akárhogy is, hazánkban a képviseleti demokráciát újonnan létre kell hozniuk azoknak, akik ezt szeretnék.
A magyar politikai közbeszédet belengi az a fantázia, hogy a demokrácia lényege egy erényes – rossz pillanatokban: karizmatikus – vezető pajzsra emelése. Miközben tudjuk, nem egy vezetőn múlik a lényeg.
Ha a Fidesz többséget szerez, megnyeri a választásokat, neki fog menni az RTL Klubnak, „megpróbálja kiénekelni a sajtot a németek szájából”, és megpróbál leszámolni az Indexszel is, amely a netes médiapiacon útjában van a kormányzati törekvéseknek.
Mit tennének egy kicsit igényesebb demokráciában?
Az ellenzék végre időnként újra úgy viselkedik, ahogy egy ellenzéknek viselkednie kell: problémákra hívja fel a figyelmet, és saját megoldási javaslatokat is mutat, emellett időről időre, például a népszavazási kezdeményezésekkel egy olyan gondolkodásmódot is felvillant, ahol még fontos a választók véleménye.