Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Neoliberálisok Magyarországon 1989 előtt – 2. rész

A neoliberális tanokat az államszocializmus piaci reformja mellett elkötelezett közgazdászok és értelmiségiek dolgozták ki, majd terjesztették el itthon. Felemelkedésük elválaszthatatlan a hatvanas évek óta formálódó új, értelmiségi-átmeneti osztálytól.

Vidnyánszky Attila és az államszocialista kultúrpolitika

Rendkívül korlátolt, kontraproduktív és önpusztító az a narratíva, hogy minden, ami közvetlenül előttem volt, a maga teljességében rossz, és ezért meg kell tagadni, mert ezzel a jövő perspektívájából önmagamra is egyből kimondom a halálos ítéletet.

Rajk László és a múlt tágassága

Ha a későn születettek nemzedékei a gyilkos vakhitekhez és gyanúperekhez, bűnökhöz és bűnhődésekhez, árulásokhoz és bukásokhoz akár leegyszerűsítő megvetéssel, akár ügyetlen tapintattal közelítenek, akkor mire juthatnak e történeteknek a megértésében?

TGM: Kádár János. Komolyan

Kádár Jánosról és koráról kétféle duma van forgalomban: az egyik a gyilkos, áruló zsarnoknak szóló átkozódás, a másik a fölületes tréfálkozás „Jani bácsiról”, amely teljesen hamis, mert Kádár minden volt, csak nem kedélyes: komor, puritán, félelmetes és tragikus alak.

Példaképből „börtönőr” – Nagy Imre változó megítélése

A jelenlegi közéletben voltaképpen teljesen természetes, hogy Nagy Imre szobrát nem hagyják abban a csaknem teljesen 1944-esre restaurált városrészben,  sőt szinte megkapó ez a késedelem! És persze végződhetett volna rosszabbul is; például ha az emlékművet nem az egykori ÁVH-központ mellé helyezik, hanem egyszerűen beolvasztják…