Kádár Jánosról és koráról kétféle duma van forgalomban: az egyik a gyilkos, áruló zsarnoknak szóló átkozódás, a másik a fölületes tréfálkozás „Jani bácsiról”, amely teljesen hamis, mert Kádár minden volt, csak nem kedélyes: komor, puritán, félelmetes és tragikus alak.
A jelenlegi közéletben voltaképpen teljesen természetes, hogy Nagy Imre szobrát nem hagyják abban a csaknem teljesen 1944-esre restaurált városrészben, sőt szinte megkapó ez a késedelem! És persze végződhetett volna rosszabbul is; például ha az emlékművet nem az egykori ÁVH-központ mellé helyezik, hanem egyszerűen beolvasztják…
Miként foglaltak állást a szociáldemokraták a népi-urbánus vitában? Hogyan vitáztak a kommunistákkal? Szocdem hazafiság, 3. rész!
A Nyugatnak akkor leszünk érdekesek, ha megírjuk a saját történetünket, amely elfelejtett fejezete a globális feminizmusnak (is), és létrejön egy produktív és egyenlő párbeszéd a témával foglalkozó nyugati és keleti kutatók között.
Miközben a késő-kádári technokrácia a teljes piaci nyitáson, a kapitalizmus alapjainak lerakásán dolgozott, addig a demokratikus ellenzék és az új reformer értelmiség valójában a létező sajátos magyar harmadik út kiteljesítésén munkálkodott.
Nyers Rezső és az általa megszervezett „reformközgazdász” világ a magyarországi balliberális gondolkodásmód egyik legfontosabb előzménye volt.
A kommunizmus tervének sikere egy tekintetben volt cáfolhatatlan: a társadalmi hierachia megdöntetett.
