Rend és erőszak: az amerikai tüntetésekről
Ahhoz, hogy az államhatalomnak mind alávessük magunkat, az államhatalomnak értünk és nem ellenünk kell dolgoznia.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Ahhoz, hogy az államhatalomnak mind alávessük magunkat, az államhatalomnak értünk és nem ellenünk kell dolgoznia.
Amit Orbán Viktor a cserben hagyott szegényeknek, dolgozóknak kínálni tud, az csak a fehér felsőbbrendűség hamis illúziója, amit akár vigaszdíjként is értelmezhetünk.
Az uralkodó jobboldali narratíva az, hogy a Deák téri késelés során fehér, magyar férfiak védték fehér, magyar nők „becsületét” a rájuk támadó (nekik beszólogató?) roma férfiak ellen.
Csak akkor jöhet létre az erdélyi magyarság politikai szubjektivitása, ha levetkőzi fals többség-tudatát és hagyja, hogy áthassa a kisebbségi helyzet egyetlen pozitív tapasztalata: az elnyomottakkal való empátia és cselekvő szolidaritás.
Nem ez az első ünnep, évforduló, amit a Fidesz magába szippant.
Az álpopulizmus varázstrükkje abban áll, hogy megkonstruál egy elitfogalmat, és szembehelyezi vele a vidéki-kisvárosi fehér munkásságot. Majd azonosítja magát az utóbbival és úgy tesz, mintha az álláspontja az „egyszerű emberek” álláspontjával egyezne.
A „fúziós ideológia”, vagyis a hagyományos szocialista gazdaságpolitika és radikális kulturális liberalizmus ötvözete az, ami felemészthette Sanders politikai projektjét.
Bár Szlávik meséje így is pont annyival volt hosszabb a kelleténél, mint ameddig tartott, annyiban talán mégis túl korán ért véget, hogy azt már nem hallottuk, mit szólt az az ápoló, amikor a hó végén ránézett a bankszámlájára. Pedig sokunkat érdekelne.
A bezárkózással együtt kialakuló félelem nem pusztán személyes vagy individuális félelmet jelent, hanem azt, hogy ez a félelem egy társadalmi test működését koordinálja, mozgásterét szabályozza, és nem utolsó sorban, a szabadság értelmét teszi értelmetlenné.
A kormányzat kapkodó válságkezeléséről, a szociális ellátórendszer látványos működésképtelenségéről, az egészségügy hetekre való leállásáról, illetve az oktatás szervezetlenségéről most még hangosabban és cinikusabban szükséges elterelni a figyelmet.