Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Nincs a magyar iskolásoknak közös szocializációs közege, amely a társadalmi kohézió kialakításában segítene. Így aztán maga az iskola szocializál minket arra, hogy szinte nem is lehetséges másképpen előrejutni, csak ha másokat hátrahagyunk és kizárunk.
Ferge Zsuzsa elhíresült mondása, hogy „Nem elég számolni, ki is kell nézni az ablakon!”
Amíg az alapvető szükségletek kielégítése ennyire sok magyar ember számára napi nehézséget okoz, addig nem csoda, hogy az olcsó áram, nem pedig a kockázatmenedzsment vagy a technológiai kiválóság dominálja az atomenergia hazai diskurzusát.
Liberális és piaci pártreformer vetélytársaival szemben „kiment a divatból” pár évre, és mint annyi divatjamúltnak számító ember, ő is prófétának bizonyult. Minden lényeges vitakérdésben neki lett igaza.
Hiába az országos vesztegzár, a rendőrök biztonsága és a „politikai iszlám” erősödése tűnik az igazán „fontos” kérdésnek.
Ha történt is előrelépés az elmúlt években, a jövőre vonatkozó perspektíváink inkább elkeserítők, mint reménykeltők.
Van itt egy konok félreértés, amelyet szerencsésebbnek tartunk már most tisztázni.
Feltűnően kevés figyelmet szentelnek a magyarok a szomszédban már 7 éve tartó háborúnak. De miért?
A kormányzati nyomásgyakorlás iskolapéldájáról árulkodik Zacher Gábor interjújának esete, ahol az újságírói etikát kihasználva cenzúrázták a szabad tájékoztatást.
Szentiványi Géza a legvészterhesebb időkben is kiállt az embertársai mellett.
