Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Olyan jelölttel, akiben fel sem merül, hogy a társadalom számos bajának okozója maga a szabad piac és a kapitalista berendezkedés, aligha várhatunk lényeges elmozdulást a társadalmi igazságosság irányába.
A műalkotás ma már az ipari termelés által létrehozható, így megszűnt a szűkösségből fakadó értéke. Nincs rögzített és megfelelő állapota, amiben megőrizhető lenne: folyamatosan nyitva áll a változás és módosítás előtt. Elhasználódik, mint egy rongybaba.
Jelenleg az ellenzéki előválasztás vitáiban zajlik a (polgári) demokratikus politika. Bosszantó? Frusztráló? Ostobácska? Hát hogyne.
Böröcz József interjúkötete tele van „kellemetlenségekkel”. Mindazzal, amit a kelet-európai és magyar értelmiségiek, társadalomtudománnyal foglalkozók többsége lényegtelennek, elhanyagolhatónak tart.
Dante halálának hétszázadik évfordulóján még mindig rejtélyesnek tűnik, hogy miben áll vagy minek köszönhető költészetének és gondolkodásának nagysága.
Ha létre is jönne egy „tehetséges” és szigorúan „piaci alapú” nemzeti tőkésosztály, nem világos, hogy ez miben hozna változást a munkavállalói jogokat vagy a környezetpusztító beruházásokat illetően?
Ha ez a mai ellenzék mégis nyerne jövőre, akkor ellenzékben leszünk vele szemben.
Jelenleg az irodalmi élet nem az invenciózus alkotásokat, nem a nóvumot díjazza. A művek általános (és némiképp megfoghatatlan) esztétikai romlása helyett az igazi probléma az, hogy a „jutalmazási rendszer” kifejezetten piaci alapon operál.
A kommunizmus az együttlét azon kerete, amelyben a szabadság felszabadítja magát – ezt írta, értelmezte Jean-Luc Nancy, a kontinentálisnak nevezett filozófia egyik utolsó jelentős alakja. Jean-Luc Nancy augusztus végén hunyt el.
A menekültek pont ugyanolyanok, mint mi. Vannak közöttük egyedülállók, családok, ez utóbbiból szigorúbb hangulatúak és boldogok. Vannak tervezgetők, álmodozgatók és gátlástalan hazudozók. Pont ugyanolyanok, mint mi, magyarok.
