A COVID-19 a leggazdagabb országokra jellemző fogyasztási mód fatális infarktusát okozza. A végtelen tőkefelhalmozás spirálja önmagába zuhan, a világ egyik részétől indulva eljut az összes többiig.
Az Európai Bizottság nemi esélyegyenlőségi stratégiája ebben a formájában sajnos egy elszalasztott lehetőség arra, hogy a rendszerszintű kihívásokra választ adjon.
Ha a baloldal nem érti meg, hogy az önkényuralom bevezetésével – a kézzel fogható veszedelmeken túl – a lelki üdvössége, az elsőszülöttségi joga, az anyai öröksége is kockán forog, akkor hiába minden.
Addig-addig ünnepeltük József Attilát tőle lélekben távol, míg lassan visszaérkezünk koromsötét világába.
Hogyan érdemes küzdenünk a klímaváltozás ellen? A Green New Deal támogatói szerint egy hatalmas mértékű állami jóléti beruházásra van szükség, ami a környezetvédelmet és a társadalmi igazságosságot is elősegítené.
Az egyébként is kevés erőforrással rendelkező önkormányzatok arra buzdítják saját alkalmazottaikat és a lakosságot, hogy maradjanak otthon. De ha mindenki otthon marad, ki fog segíteni a rászorulókon? Nem könnyű kérdések ezek.
Rengeteg bizonytalanság van a járvány kezelése körül, de ami biztos, hogy a tények elhallgatása vagy elferdítése emberéletekbe kerülhet.
A kapitalizmust újra kell formálni – olvashattuk a radikalizmussal semmi szín alatt nem vádolható Financial Times-ban, még jóval a jelenlegi járvány kitörése előtt. A kapitalizmus az ebek harmincadjára jutott, éltető eszméje pedig összeroppant.
Az érettségiket kevesebb kontakttal és méltányosabb körülmények között is meg lehetne tartani.
A Nemnövekedés, amit javaslunk, egy kicsit olyan, amit egyesek, akik megszabadultak a munkától, mostanában megélnek. Csak bezárkózás nélkül, több közösségi jólléttel, szolidaritással és az alapvető dolgokra koncentrálva.