Nagy-Britannia választ: a választások tétjei Anglián innen és túl
Vajon holnap a Munkáspártnak sikerül behoznia a toryk csekély előnyét? Skócia ezután pedig ráfordulhat egy újabb függetlenségi népszavazásra?
Vajon holnap a Munkáspártnak sikerül behoznia a toryk csekély előnyét? Skócia ezután pedig ráfordulhat egy újabb függetlenségi népszavazásra?
A britek nem bíznak a kormányban, de a baloldal sem áll készen arra, hogy alternatívát mutasson fel. Mire építhetnek a mozgalmak és a Munkáspárt?
A nyugati világban a brit vezetésnél rosszabbul egyedül a Trump vezette Egyesült Államok reagált a válságra.
A holokauszt az európai birodalmi és gyarmatosító eszmék következménye, a náci rezsim pedig nem az európai civilizáció bukása, hanem szégyenteljes terméke.
Attlee hatéves kormányzása olyan maradandó hatással bírt az Egyesült Királyságra, amely egyedülálló a huszadik századi brit történelemben, a háborús kormányokat nem számítva talán csak Margaret Thatcher öröksége hasonlítható hozzá.
A történelmet maga a szobor hallgatta el, amely egy rabszolgakereskedőről mint „Bristol egyik legerényesebb és legbölcsebb polgáráról” emlékezett meg.
Az álpopulizmus varázstrükkje abban áll, hogy megkonstruál egy elitfogalmat, és szembehelyezi vele a vidéki-kisvárosi fehér munkásságot. Majd azonosítja magát az utóbbival és úgy tesz, mintha az álláspontja az „egyszerű emberek” álláspontjával egyezne.
Amíg az állam az erősíti bennünk, hogy aki nem tartja a két méteres távolságot, az bűnöző, hogy az számít elengedhetetlen szükségletnek, amit a hatalom birtokosa annak tart, addig ne csodálkozzunk, ha az emberek önbíráskodni kezdenek.
Meglepő módon a diskurzus nem osztható leálláspártiakra és a gazdasági válság hatásai miatt aggódókra, sőt.
Tévedés volna a brit kormány atipikus reakcióját pusztán nagyvállalati érdekekkel magyarázni.