Szeretnénk-e csakugyan boldogok lenni?
Számos okunk van arra, hogy ne legyünk boldogok – gazdaságiak, politikaiak-hatalmiak vagy például ökológiaiak.
Számos okunk van arra, hogy ne legyünk boldogok – gazdaságiak, politikaiak-hatalmiak vagy például ökológiaiak.
Baloldali, antikapitalista és radikális: Szerbiában a Szociáldemokrata Unió hamvaiból nemrég megalakult a Radikális Baloldal Pártja [Partija radikalne levice]. Interjú Jovo Bakićtyal.
Húsz éve, hogy a szerb nép megdöntötte Milošević, jugoszláv elnök uralmát, aki a 90-es évek délszláv konfliktusainak egyik központi alakja volt. Hogy értelmezzük a Milošević-féle rezsim illiberalizmusát és imperializmusát?
2020 júliusában bejutott a horvátországi parlamentbe egy zöld-vörös koalíció, amelynek részese a demokratikus szocialista párt, a Munkásfront [Radnička fronta]. A párt tagjával és képviselőjével, Katarina Peovićtyal beszélgettünk
Farkas Attila Márton és Puzsér Róbert néhány hete buddhista filmekről értekeztek. Mi a társadalmi következménye a buddhizmus csaknem teljes depolitizálásának? Kigyomlálása mindennek, ami más lehet politikailag, mint a fennálló rendszer.
Lázadni most annyi, mint gátat szabni a kiárusításnak és a piacosításnak, az önkényes vezetőségnek, az elfogadhatatlan felügyeletnek.
Abból szokás kiindulni, hogy az atombombát mindössze egyszer dobták le, vagyis ezt az egy eseményt is banalizálva feledkezünk meg az őt követő 75 évről Japánban, amelyek szintén gyalázatosak az imperiális erőkre nézve.
Tamás Gáspár Miklóssal a belgrádi NIN készített interjút, a szöveget magyarul először a vajdasági Autonómia közölte.
A propagandagépezet monoton zúgása olyan lármát támaszt, hogy indokolt a félelem: a mégoly határozott egyenes bírálatok sem ejthetnek karcolást a rendszeren.
A miloševići rendszerre gyakran mondják, hogy két dologra támaszkodott a hatalom újratermelését illetően: a médiára és a titkosszolgálatokra. A vučići rezsim sem működik másként.