A magyar médiában a magát kritikusnak, progresszívnek vagy egyenesen feministának valló felületeken is gyakran jelennek meg pornót propagáló, mentegető vagy védelmező cikkek, amelyek előszeretettel festik fel a pornó betiltását követelő, másokat megszégyenítő, elvakult feminista rémképét.
Azok a baloldaliak, akik máskor a minket körülvevő rendszerek és hatalmi struktúrák fáradhatatlan kritikusai, gyakran válnak hirtelen liberálissá, ha a pornó kerül szóba.
Harris nem feminista hős, és nem emberi jogi élharcos, hanem egy hatalommal rendelkező, színesbőrű nő. Ez nem jelenti azt, hogy azokért a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokért fog harcolni, amelyekhez ő maga is tartozik.
Ideje, hogy a pornót a magyar nyilvánosságban is elkezdjük akként kezelni, ami: egy iparágként, amely nők elleni erőszakból csinál dollármilliárdos bevételt.
Az uralkodó jobboldali narratíva az, hogy a Deák téri késelés során fehér, magyar férfiak védték fehér, magyar nők „becsületét” a rájuk támadó (nekik beszólogató?) roma férfiak ellen.
A kurd nőket a liberális és mainstream sajtó a külső megjelenésükre redukálja, ráerősítenek az egzotikus keleti szépség képére, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják ezeknek a nőknek a politikai motivációit és eredményeit.
Ahhoz, hogy a nők kollektíven képesek legyenek az őket ért rendszerszintű elnyomás ellen fellépni, mindenekelőtt arra van szükség, hogy ráébredjenek, az egyéni negatív tapasztalataikkal nincsenek egyedül.