Totális kudarcot vallott a Dunai Vasmű egykori dolgozóinak vállalkozóvá nevelése – erre jutott mind a munkavállalókat képviselő szakszervezet, mind az új munkaügyi kabinet egy évvel azután, hogy az előző kormány programokat indított az elbocsátott munkások támogatására. A Tisza-kormány szerint is kemény dió megfelelő munkahelyet találni a dolgozóknak – főleg a tapasztaltabb szakembereknek –, de egyelőre azzal próbálnak javítani az esélyeiken, hogy a szakszervezeteket és az üzemi tanácsokat is bevonják a tervezésbe.   

Kevés konkrétumot tartalmazó bejegyzésben számolt be a szociális és családügyi miniszter, Kátai-Németh Vilmos augusztus első felében arról, hogy a helyi dolgozói érdekképviseletek bevonásával újratervezik a Dunai Vasmű volt munkavállalóinak kiírt munkaügyi programokat. Az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexuma tavaly drámai módon vált meg összesen mintegy 2700 főtől, tehát majdnem az összes dolgozójától. A tömeges elbocsátást azt követően lépték meg a volt Dunaferr felszámolás alá került utódcégei, hogy azokat az indiai hátterű, kétes hírű Liberty Steel sem tudta talpra állítani – ha ugyan ez szándékában állt valaha is. 

A tárcavezető posztja arra is utalt, hogy a szakszervezetekkel lezajlott találkozón értékelték az elvileg a munkavállalók elhelyezkedését segíteni hivatott, még a Fidesz-kormány által 2025 nyarán és őszén kiírt foglalkoztatási pályázatok hatékonyságát, ám hogy pontosan mire jutottak, arról már nem számolt be a minisztérium. Lapunk így megkereste egyfelől az egyeztetésen a dolgozói oldalon résztvevő Magyar Zoltánt, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökét, valamint a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz is fordultunk azzal, hogy bővebb beszámolót kérjünk a találkozóról. 

Az új kormány is arra jutott: a volt dunaferresek megsegítésére indított programok zöme majdnem egy év távlatából szinte teljesen haszontalannak bizonyult, mondta a Mércének Magyar Zoltán. A minisztériumi találkozó egyik fő célja az volt, hogy a szakszervezetek javaslatokat tegyenek a tömeges elbocsátással keletkező súlyos gazdasági-társadalmi károk hatékonyabb mérséklésére. 

Hogy a tavaly meghirdetett programok eredménytelensége a számok nyelvén mit jelent, azt nehéz pontosan átadni, miután a szakszervezet most kapott ugyan a programokban való résztvevők számáról egy statisztikát a kormánytól, ám az nem nyilvános. A nagyságrendeket ugyanakkor segített érzékeltetni a szakszervezeti vezető: a vasmű sorsát többéves kálvária után tavaly nyáron megpecsételő tömeges leépítés után közvetlenül mintegy 1700 álláskeresőt regisztráltak. Ez úgy volt lehetséges, hogy a napok leforgása alatt elküldött körülbelül 2700 fő egy része vagy nem regisztrált munkanélküliként, vagy eleve volt másodállása, esetleg egyből el tudott helyezkedni egy új helyen. 

Az 1700 álláskeresőből mára ugyan csak körülbelül 700 maradt, de Magyar Zoltán szerint ez csak igen kis mértékben az előző kormány által indított programoknak köszönhető. 

Viszonylagos eredményeket csak az át- illetve továbbképzési program ért el. Ebben a többihez képest magasabb létszámban – Magyar Zoltán szerint százas nagyságrendben – vettek részt az elbocsátott dolgozók. A résztvevők havi támogatást is kaptak, s értelemszerűen a végén egy újabb képesítéssel is gazdagabbak lettek.

„A probléma az, hogy még mindig nem igazán van szabad munkahely Dunaújváros környékén. Számos munkavállalónak az a tapasztalata ezzel a programmal, hogy >>jó, elvégzem a képzést, de hogyan tovább?<< Nincs ugyanis konkrét meghirdetett állás társítva ezekhez a képzésekhez.”

 A szakszervezet szerint jó, hogy létezik a program, és viszonylagos népszerűségének is örvendett a dolgozók között, de az is lényeges lenne, hogy elhelyezkedési lehetőségek is társuljanak hozzá – ezt természetesen közölték a minisztériumot képviselő Szabó Imre Szilárd helyettes államtitkárral is. 

A hasznosnak mondható állami programok sora a szakmai képzésekkel nagyjából véget is ér.

Az Orbán-kormány tavaly ősszel külön közleményben vezette fel két másik, volt vasműsöknek szánt programját: egy vállalkozóvá válást segítő és egy 60 év felettiek elhelyezkedését támogató pályázatot.  

Az „Újrakezdés vállalkozóként – Munkahelyről saját cégbe program” célja elvileg a „vállalkozói szemlélettel rendelkező” munkavállalók felkészítése lett volna saját vállalkozásuk elindítására. A résztvevők mentorálás keretében képzésekben és pénzügyi támogatásban is részesülnek a vállalkozások induló költségeihez. A Nemzetgazdasági Minisztérium akkori közleménye még akár „több száz új vállalkozás létrejöttével” is számolt elvi lehetőségként a térségben. Az eredmény kijózanító: Magyar Zoltán szerint a jelentkezők száma „tizenegynéhányra” tehető, ami szerinte nem is csoda: egy olyan térségben ugyanis, ahol éppen a munkanélküliség üti fel a fejét, kiemelten kockázatos vállalkozást indítani, ráadásul a program a támogatás teljesítését bizonyos mértékű bevételhez is kötötte, amelynek elmaradása visszafizetési kötelezettséget rótt volna az érintettekre. A szakszervezet szerint ezt a programot ebben a formában nem is érdemes tovább működtetni. 

Szintén jelentős kudarcnak bizonyult a 60 év felettiek foglalkoztatását támogató program: a „Munka – Érték – Tapasztalat: Támogatás az idősebb korosztály foglalkoztatására” program mögött az volt az elgondolás, hogy a munkaadókat motiválják az idősebb dolgozók teljes vagy részmunkaidős alkalmazására. Ennek keretében közvetlenül azokat a vállalatokat támogatták volna, amelyek vállalják a csoportos létszámleépítés által érintett 60 év feletti, nyugdíjjogosultsággal nem rendelkező munkavállalók legfeljebb 12 hónapig (de legfeljebb a nyugdíjjogosultság eléréséig) tartó foglalkoztatását. Azonban ahogyan Magyar Zoltán lapunknak fogalmazott, ennek a programnak a felhasználása „szinte nulla”.

Azt azonban nem gondolja a szakszervezet sem, hogy teljesen ki kéne dobni ezt a támogatási formát: arra tettek javaslatot az államtitkárnak, hogy a korhatárt vigyék le 50-re – s erre Magyar Zoltán szerint a minisztérium kifejezetten nyitottnak tűnt – , miután véleményük szerint ebben az életkorban mind a dolgozónak, mind a munkáltatónak nagyobb érdeke fűződhet a foglalkoztatáshoz. Emellett azt is jelezték, hogy érdemes lenne nagyobb hírverést csinálni ennek a programnak, mert nagyon kevés felületen lehetett róla tudomást szerezni.

A szakszervezeti vezető szerint tehát úgy lehetne összegezni a programok hatékonyságát, hogy

nem feltétlen ezeknek köszönhető, hogy az eredeti 1700-ból csak 700 fő keres állást jelenleg, hanem – ahogyan Magyar Zoltán fogalmazott –  inkább az érintettek „ talpraesettségének meg a kényszernek, hogy el kellett helyezkedniük”.

A kormány szerint nem lehet kifogás, hogy újra szeretnék indítani a vasművet

Kérdésünkre a Szociális és Családügyi Minisztérium is megerősítette, hogy a volt vasműveseknek indított foglalkoztatási programok közül számos „kifejezetten eredménytelen”. Azt is hozzátették, hogy a programok hatástalanságára „nem lehet elégséges magyarázat” a vasmű valamikori újraindulásához fűzött remény. (A lehetséges újraindítás módjairól, költségeiről és nehézségeiről még a Fidesz választási ígéretei kapcsán egy korábbi cikkünkben beszélgettünk Magyar Zoltánnal.) Hangsúlyozták, szerintük a szakszervezetek a kormányváltás előtt nem voltak kellő mértékben bevonva programokkal kapcsolatos folyamatokba, s ezen most az új adminisztráció szeretne változtatni. Érdekesség, hogy a minisztérium maga is ráerősített lapunknak küldött válaszában arra a reményre, hogy az egykori Dunaferr valamikor, valamilyen formában újraindulhat: „Tekintettel kell lenni ugyanakkor az újraindításhoz szükséges munkaerő rendelkezésre állásának biztosítására, különös tekintettel a kulcsmunkavállalók megtartására, illetve visszatérésének elősegítésére” – írták, s ehhez kapcsolódóan felsoroltak néhány további lehetséges jövőbeli intézkedést is. (A tárca kérésére válaszukat cikkünk végén szó szerint közöljük.)

Magyar Zoltán szerint az augusztus 11-i megbeszélést követően a labda most a minisztériumnál pattog: ígéretük szerint még ebbben a hónapban „számszerűsítik” a szakszervezet javaslatait, azaz megvizsgálják azok költség- illetve szabályozási vonzatait, és várhatóan szeptemberben újabb tárgyalási kör következik  majd.