Idegesít, hogy a mai világ nem értékeli azt, hogy rendesen kialszod magad? Zavar, hogy a reggeli elkészítése, a bevásárlás, a mosás és a takarítás tök sok energiába kerül, de nem tekintik rendes munkának? Szívesen gondolkodnál arról, hogy vajon miért vesszük alapvetésnek, hogy a természet tiszta vizet, levegőt teremt, amivel bennünket táplál? Fontosnak tartod, hogy elmondd a véleményed másoknak? Ezzel a felhívással indult el januárban a Szalon nevezetű ökofeminista képzés a Bolygó Közösségi Térben. 

A Szalon célja az volt, hogy fiatal nők összeüljenek és a tapasztalataikon keresztül közösségben beszélgessenek arról, hogy mit jelent számukra az ökofeminizmus – és felhatalmazódjanak arra is, hogy a megszerzett tudást magabiztosan adják tovább olyanoknak, akik még nem találkoztak a fogalommal. A hat alkalmon tizenkét 15-28 év közötti fiatal lány vett részt, akik a Bolygó Facebook-felhívásán keresztül jelentkeztek a képzésre. Az előadásokat és a műhelygyakorlatokat a Bolygó Közösségi Tér vezetője, Körner Olga és jómagam tartottuk. Fontos volt számunkra, hogy ezeken az alkalmakon egy zárt, bizalmon alapuló, gondoskodó közösségben tanuljunk egymástól, mert úgy gondoltuk így mélyrehatóbb, meghittebb és szorosabb közösség alakul majd ki.

A képzés nem a klasszikus tanár-hallgató szerepekben történt, hanem

alkalmasint mindenki hozzászólt egy-egy témához, egyenlően alakítva ezzel  a közös képet a (láthatatlan) munka, a gondoskodás, a természet és a társadalom összefüggéseiről.

Az előadásokat Olgi tartotta, aki példákon keresztül mesélt a klímaválságról és a társadalmi igazságtalanságok összefüggéseiről, valamint az ökofeminizmus történetéről. Az elhangzottakat aztán kiscsoportos beszélgetéseken keresztül dolgozták fel a résztvevők, olyan témákról beszélgettek, mint az oktatás, a globális kapcsolatok, a munka, a természettel való kapcsolat illetve arról, hogy hogyan lehetne ezeket megreformálni ökofeminista megközelítések keretében (például a gondoskodó munkák fizetéseinket megnövelésével, hozzáférhető lakhatással, egy gdp-n túli világ kialakításával, több női vezetőt a döntéshozatalba való juttatással, természetközelibb közoktatással, stb.). Ezeket a reformötleteket aztán bemutatták egymásnak, és közösen is átbeszéltük azt, hogy hogyan lehet ezeket a változtatásokat – akár többet egyszerre – egy reformcsomag keretében beépíteni a jelenlegi társadalmi rendszerekbe.

A Szalon egyik fontos eleme volt még a meditatív gyakorlatok végzése, amit Joanna Macy amerikai környezetvédelmi aktivista, a mélyökológia környezeti filozófiai irányzat egyik gondolkodója, a Cselekvő Remény c. könyv szerzőjének munkája inspirált. Az ökofeminizmus koncepcióján felül szerettük volna azt is megmutatni a lányoknak, hogy egy témához milyen sokszínűen lehet közelíteni. A Szalonban végzett gyakorlatokat aztán bárki elvihette magával, hogy másokkal is megoszthassa, átadja.

A Macy munkásságára épülő gyakorlatok azt szolgálták, hogy a résztvevők ne csupán verbálisan, hanem az érzelmeiken és érzeteiken keresztül, egy másfajta jelenléttel kapcsolódjanak önmagukhoz, a külső világhoz, és egymáshoz.

A képzésen a csapat közösen gondolkodott a remény és a fantázia erejéről, ami különösen fontos egy olyan világban, ahol könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmus végét. Mi a Bolygóban úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy örömmel cselekedjünk egy jobb jövő érdekében, látnunk kell azt, hogy mi az a világ, amiért ma teszünk – és ahhoz, hogy azt lássuk el kell tudjuk képzelni. A befelé figyeléshez és a klímagyász feldolgozásához, valamint a reményről, gondoskodásról és örömről szóló közös gondolkodáshoz adrienne maree brown, Naomi Shihab Nye, Ocean Vuong és Joanna Macy szövegei és gondolatai adtak kapaszkodót.

Az előadások keretében beszélgettünk Vandana Shiva ökofeminista aktivista életéről és munkájáról, aki az indiai mezőgazdasági és feminista mozgalom egyik jelentős alakja. Ő arra hívja fel a figyelmet, hogy a világon egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek a kis gazdaságokban dolgozók, a földművesek. Eközben

a nagyüzemi mezőgazdaság felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 25%-ért, számtalan erdő kiirtásáért, a talajmérgezésekért és a biológiai sokféleség csökkenéséért.

A talaj minőségének romlása kihat a kisgazdákra, akik egyébként is sérülékenyebbek a nagyüzemi mezőgazdaságokhoz képest. Ezek a hatások nem csak a természetre, a szociális rendszerekre, de az emberi egészségre is károsak. Vandana Shiva mozgalma, a Navdanya azért küzd, hogy egy kolonizáló, profitorientált piaccal szemben lokális magbankokat hozzanak létre, amelyekben őshonos vetőmagokat őrizhetnek a helyi közösségek. Azért tartottuk fontosnak, hogy beszéljünk az ő mozgalmuk konkrét példájáról, mert aktivizmusuk szemlélteti, hogy a társadalmi problémák milyen szoros összefüggésben vannak a környezeti és gazdasági problémákkal és egyenlőtlenségekkel.

Az egyik lezáró gyakorlat az volt, hogy a képzésen résztvevők képzeletben elutaztak a jövőbe, hogy megköszönjék a ma munkálkodó aktivistáknak, hogy törekvéseikkel lehetővé tesznek egy jobb jövőt. Ez a gyakorlat amiatt volt fontos, mert sokszor nem gondolunk bele abba, hogy az, amit ma csinálunk, az valóban hatással lesz a jövőre. Így a gyakorlat során az aktivizmust kicsit távolabbról szemlélhetjük, és ráláthatunk arra, hogy mennyi ember munkája van abban, hogy akárcsak egy olyan világban élhetünk, amiben ma élünk, illetve hogy a ma cselekedetei kihatással lesznek a jövőre. A résztvevők visszajelzéseikben kiemelték, hogy így új megvilágításban látták munkájukat, aktivizmusukat, és közös történetünket / történelmünket is – ez reményt és megerősítést adott abban, hogy értelme van annak, amit ma csinálnak.

„Eddig nagyon tudományos szempontból közelítettem meg az ökológiát. Jó volt egy másik szemponttal feloldani a mechanikai szemszöget és meglátni, hogy az ember is egy tényező a természetben. Amikor megosztottuk egymással tapasztalatainkat, rájöttem, hogy nagyon izgalmas és vegyes közösségben csöppentem. Örültem, hogy mindenki világából megismerhettem egy szeletet” – mondta el egy résztvevő, Kata, aki egyetemista hallgató.

A képzés végén a résztvevő lányok és nők egy olyan eseményt szerveztek meg, amelyen a hat alkalom alatt megszerzett tudást másoknak is átadták. Az eseményhez csatlakozott a még_szép projekt is, akik szintén egy fiatal nőkből álló csoport.

Több mint hetven résztvevő jött el, ami bizonyítja, hogy mekkora érdeklődés öleli körül az ökofeminizmus kérdéskörét. A programon a mentorált lányok röviden beszéltek a nekik fontos ökofeminista kérdésekről, majd kis csoportokban facilitáltak beszélgetéseket az oktatás, a munka, a túlfogyasztás témáiban, de szó esett házi praktikákról is, levezetésképp pedig ökofeminista kitűzőket, kollázst és körömolajat készíthettek a résztvevők.

A Szalonban inspiráló közösség jött létre, és külön öröm volt nekem, hogy a résztvevők között eltökélt és cselekvő fiatal lányokat és nőket ismerhettem meg. Fontosnak tartom az olyan női közösségek létét, ahol lányok és nők kortól függetlenül együtt gondolkodhatnak, gondoskodhatnak és élhetik meg érzéseiket.

Különleges tanulság volt számomra, hogy ezek a másfajta gyakorlatok, amelyek inkább érzés/érzet-központúak voltak, mennyire megmozgatták a résztvevőket. Ez megerősített abban, hogy a világ működését nem kizárólag mechanikai és technológiai szempontok mentén lehet és kell megközelíteni: az érzéseink is szerepet játszanak abban, hogy hogyan gondolkodunk, döntünk és cselekszünk.

„Mindenki bedobhatott bármilyen ötletet, senki nem hülyézett le senkit. Mindenki nagyon elfogadó volt. Voltak olyan résztvevők, akik között 10 év korkülönbség volt de ez sem tette hierarchikussá az alkalmakat. A Szalon megerősített engem abban, hogy fiatalabb tagként is ugyanolyan beleszólásom és kapcsolódási lehetőségem van a többiekhez, mint az idősebbeknek” – számolt be Mira, gimnáziumi tanuló.